Az újkőkortól a késő középkorig terjedő, értékes leletanyag feldolgozása zajlik a szolnoki Damjanich János Múzeumban. Az agyagedények, fegyverek, ékszerek és érmék mindegyike az elmúlt esztendők Közép-Tisza vidéki vízügyi beruházásainak területéről került elő – tájékoztatta az MTI-t pénteken az intézmény osztályvezető régésze.
Csányi Marietta elmondta: a párjukat ritkító leletek Szolnokra került részét zömében a 2006-ban és egy évvel később folytatott ásatások során, a megyeszékhellyel szomszédos Rákóczifalva határában, valamint a Nagykunság területén találták.
Projektenként átlagosan 10-15 hektárnyi területet fésültek át. A hatalmas munka komoly összefogással, az ország más területein élő régészek bevonásával zajlott.
A rendkívül gazdag agyagedény-, fegyver-, ékszer- és érmekollekció a történelem több ezer évét öleli fel az újkőkortól egészen a késő középkorig.
A jelenleg feldolgozás alatt álló anyag legrégebbi, egyben a legjelentősebbek közé tartozó szelete is közel hat esztendeje, a Rákóczifalva melletti, úgynevezett Bivalytói öblözet töltésáthelyezési munkái során, egy rézkori temető feltárása közben került elő a föld mélyéből.
A hatezer éves nyughely már teljessége miatt is kuriózumnak számított. A férfi csontvázak mellett talált 20 centiméter körüli pattintott kőkések, a gazdagabb sírokban fellelt rézcsákányok, réz karperecek, arany fejdíszek és márványból csiszolt gyöngyövek, továbbá a számos mívesen kidolgozott, meglepően ép állapotú agyagedény pedig tovább növelte a leletegyüttes jelentőségét – fogalmazott a szakember, aki szerint az itteni ásatás eredménye számos korábbi elméletet és következtetést igazolt a kor emberének életével és temetkezési szokásaival kapcsolatban.
Ugyanezen a területen bukkantak a világon egyedülálló szarmata füstölőrendszerre is. E feltárásból tárgyi emlékeket nem tudtak megőrizni, de dokumentálták az időlegesen felszínre került objektumokat.
Akad további kézzel fogható sikere is a régészek 2006-os munkájának – ismertette Polgár Zoltán régész, aki akkor valódi kincsre, 65 ezüsttallérra és egy aranypénzre bukkant a Tiszaroffi árapasztó tározó építésére kijelölt területen, Tiszagyenda közelében.
Az 1617. és 1639. közötti esztendőkből szinte sértetlen állapotban ránk maradt tallérokat zömmel Ferdinánd verette, de akad köztük erdélyi, dán, svéd, szász, kölni és salzburgi pénz is. Egyenként körülbelül 20 dekás, 4,5 centiméter átmérőjű darabokról van szó, amelyek együttesen egy korabeli lovas tiszt egész évi fizetségét jelentették.