Nem nagyon van már mit írni. Ragozni tovább. Szó bennszakad. Itt van, király, ki tettidet. Satöbbi.
Talán utoljára annyit még, hogy tizenkét év alatt nemcsak a pénzünket lopta el, hanem az életünket is. Megnyomorított mindenkit. Nem kis teljesítmény ám, van olyan bugyra a pokolnak, ahol ezért először dicséret jár. Aztán persze izzó vas. A híveit is tönkrevágta, csak ők tapsolnak is hozzá. Boldogan fogyasztják azt, amitől a többiek kínjukban röhögnek, üvöltenek, sugárban hánynak, vagy menekülnek.
Ugyanazt kapja az egyik jutalmul, amit a másik büntetésül. Ez az egyik nagy trükkje, igazából a legnagyobb. Hogy legyen pár millió rajongó mindig, akik felülnek a szellemvasútra, amit a tőlük ellopott pénzből épített – nekik. A többiek pedig úgysem tehetnek mást, a bizarr látványtól rabul ejtve nézik, ahogy azok kicsit félve-borzongva ugyan, de baromi jól szórakoznak és közben imádják a Nagy Őt. Közös élmény e lángoktól ölelt, jórészt uniós finanszírozású kis projektben, hogy migránsok óvodásokat operálnak át libsivé Soros utasítására Gyurcsány nappalijában, akiket aztán Márki-Zay asszisztálásával, Brüsszel érintésével az ukrán frontra küldenek. Persze csak küldenének, de a Nagy Ő résen van, és Pataki Attila, valamint Győzike segítségével megmenti őket. Hepiend a vidámpark legvidámabb barakkjában: csillogó szemmel tapsoló tömeg, örül a Kreml is nagyon, amott meg azok, akik már évekkel ezelőtt felhagytak annak ismételgetésével, hogy „ennél már nincs lejjebb”. Mert mindig van.
Az orbáni szellem vasútja ez. Hungarikum. Kiszállni belőle nem lehet, se levenni a szemed róla. Hiába nem kérsz belőle, ha ott ül rajta az apád, a szomszédod, a haverod, te meg naponta hússzor kapsz szívrohamot tőle. Hozzá képest határozod meg magad. Az országhatáron belül nincs hova menekülni előle, és nem segít semmiféle kutyapárt. Egy Bödőcs-videó talán valamit igen.
Fáj-e? Csak ha nevetek.
A haza az a hely a világban, ahol a leginkább otthon vagy. De hogyan érezd magad otthon ott, ahol tömegek hiszik hazugságnak az igazságot, és igazságnak a hazugságot? Egy ilyen helyen minden megkérdőjeleződik. Nincs közös nyelv, nincsenek közös alapok, értékek. Nincs közös haza.
Eltűnt a haza. Már csak halvány emlékek vannak róla. Abból a korszakból, amikor még viszonylag nyugodtan lehetett benne élni. Amikor még nem kellett képzelt ellenségekkel szemben megvédeni, a valódiakat meg beengedni. Nem volt tökéletes, de az érvényesülésért és a nyugodt életért cserébe senki nem várta el egy gátlástalan szektavezér ámokfutásának kritika nélküli tolerálását. Aki fogta ezt a hazát és lassan, darabról darabra szétszedte, lebontotta, felégette. A romokból, hamvakból lett a szellemvasút.
Nem jövök azzal, hogy mi a tétje a vasárnapi választásnak. Aki tudja, tudja, a többieknek meg úgyis csak egy hülye firkász vagyok, aki össze-vissza írogat.
A feladat világos. Új hazát kell építeni. Egy nap el kell kezdeni. Mondjuk vasárnap. Ha meg nem jön össze, akkor hétfőn. Csak kezdjük már el, mert ez így nem mehet tovább.
