Ha azt mondjuk, török kori emlékek Pécsett, a turisták, de jórészt még a helyiek is a Széchenyi téri Gázi Kászim-dzsámira, esetleg a Kórház téri Jakováli Hasszán-dzsámira gondolnak, esetleg még Idrisz Baba türbéje ugrik be. Noha a törökök a fürdőkultúra terén is nagyot alkottak.
A közeljövő tervei között szerepel, hogy egy újabb nagyszabású belváros-felújítási programban a turisták és a helyiek számára is vonzó külsőt kap a Ferencesek utcájában található Memi pasa fürdője. Ez a műemlék viszonylag kevéssé ismert (az 1979-es rekonstrukció óta sok minden nem is történt, így enyhén szólva is kevéssé turistacsalogató látványosság), pedig a török fürdőkultúra egyik jeles emléke.
Olyannyira, hogy a középkorban a jeles török utazó, Evlia Cselebi is megemlékezett Memi pasa fürdőjéről, méghozzá igencsak magasztaló szavakkal: „Memi pasa dzsámija közelében van Memi pasa fürdője, kellemes szép épületű meleg fürdő, melynek fürdőszolgái, mint a nap, olyan tenyerűek”. A muzulmán élethez ugyanis a fürdők szervesen hozzátartoztak, nemcsak egészségügyi, hanem vallási okokból is. Ahol mód volt rá, ott a földből feltört meleg vizet hasznosították, ahol pedig nem, ott gőzfürdőket, úgynevezett hammamokat emeltek. Mivel a pécsi belvárosban nem volt termálvíz, így itt egy fűtőházzal kombinált fürdőt építettek.
Hogy pontosan mikor, azt már nem lehet tudni, nagyjából a 16. század közepén-végén készülhetett el, ehhez az ott álló ferences kolostort alakították át a törökök, a fürdő mellé pedig dzsámit építettek. (A török kiűzése után a ferencesek viszont a dzsámiban miséztek, úgyhogy 1-1.) Memi pasa fürdőjének különlegessége, hogy ikerfürdő volt, azaz férfiak és nők is használhatták párhuzamosan, de természetesen egymástól szigorúan elválasztva – a nők számára egyébként ez volt szinte az egyetlen hely, ahol közösségi életet élhettek.
A fürdőbe betérve először az előcsarnokba (dzsamekanba) jutott a frissülni vágyó, itt lehetett átöltözni, de ez egyben közösségi tér is volt, hiszen beszélgetni, sőt enni is szoktak a török korban. Maga a fürdőterem (szidzsaklik) nemcsak a medencékből állt, ahol hideg és meleg víz várta a vendégeket, hanem egy melegített kőlap is elengedhetetlen kellék volt. A göbek tasi ugyanis masszírozás célját szolgálta – valószínűleg ezt a szolgáltatást vette igénybe Evlia Cselebi, és itt szerezte jó tapasztalatait.
A pécsi török fürdők (ugyanis természetesen nem egy volt a városban) nagyjából a 18. századra eltűntek, viszonylag épségben csak az 1970-es években történt feltárás után látható egy, a Memi pasa fürdője.
Felhasznált forrás: Pécs Lexikon, kiemelt fotó forrása: Digitális Képarchívum
