Pécs történetének egy újabb meghökkentő és izgalmas fejezetére bukkantunk: Raýman János tanulmányában arról ír, a város bizony sok évtizeden át élen járt a selyemkészítésben. Egyesek szerint még egy koronázási ünnepséget is megjárt a pécsi selyem!
A selyem igazi kincsnek számított, a messzi Kína egyik drága titkának, csak a legkiváltságosabbak juthattak hozzá, az uralkodói családok. Persze a kereskedelem felgyorsulásával a selyem készítésének módja is kitudódott, és Európában is megjelent. Becsempészték a hernyókat, aztán az eperfákat is ültetni kezdték. A franciák voltak a nyerők ebben. Magyarországra Mária Terézia hozta el a selyemgyártást – pontosabban ő szorgalmazta a hernyók és az eperfák telepítését.
Remek ötlet volt ez, hiszen a bécsi selyemfeldolgozó-ipar egyre terjeszkedni kezdett, Magyarország pedig kiváló terep volt az olcsó alapanyag termelésére. Az ország területén belül is a dél-dunántúli, bácskai, bánáti régiók jártak az élen. Az új termelési ág azoknak is új pénzkereseti lehetőséget nyújtott, akik birtokkal nem rendelkeztek.
Lassan, de folyamatosan alapították a manufaktúrákat, selyemgombolyító üzemeket az olasz és francia szakemberek segítségével. A fellendülést megakasztotta, sőt, visszavetette az 1789-es francia forradalom, az azt követő harcok, a bécsi udvar gazdasági nehézségei. A reformkor ismét pályára állította a helyi selyemtermesztést, de az 1848/49-es események megint megállították az iparágat. Később csak a kiegyezés korában tudott egyenesbe jönni.
Korán robbant be Pécsre a selyem
Itt, a városban egy olasz származású úriember tevékenykedett a leginkább: Passardi János Péter. Ő már a török hódoltság után nem sokkal, az 1690-es években Pellérden kezdett nagyobb mennyiségű eperfacsemetét ültetni, és Itáliából származó selyemlepkék petéit behozni. Rövidesen a krónikák szerint kis selyemgombolyító üzemet is létesített itt.
Nagyon büszkék voltak a teljesítményükre és valóban derék munkát végeztek, még ha a Pécsi Napló 1934-ben egy picit eltúlozva és valószínűtlenül is számolt be működésükről:
„A csöppnyi kis Pellérdről szállították Mária Terézia apjának, III. Károly spanyol királynak koronázási ünnepségére a selyem palástot.”
Sajnos a derék olasz férfiú halálával megszűnt a selyemgyártás Pécs mellett, nem volt, aki folytassa a mester munkáját. Csak Mária Terézia rendelete után indult meg újra a selyemhernyó-tenyésztés.
A selyem készítése azért nem olyan egyszerű feladat, mint azt gondolnánk. Óriási eperfamennyiségre van szükség ahhoz, hogy megtelepedjenek a selyemhernyók és táplálkozni tudjanak róla. Persze az sem mindegy, hogy milyen eperfáról beszélünk, ugyanis egyes fajták esetében a selyem minősége is teljesen más lesz. Sőt, a fa kora is meghatározó: a túl fiatal, pár éves egyedek nem élik túl a hernyók folyamatos levélpusztítását.
A szakértelem a másik tényező. Ennek elsajátításához elsősorban olasz szakembereket küldtek Baranyába. A legnagyobb helyi mesterek Bödös Ferenc és Mihályi György voltak. Hogy minél többen jártasak legyenek ebben a mesterségben, kis könyvecskéket is kiadtak.
A pécsi selyem legnagyobb alakja
Bödös Ferenc itáliai tanulmányútja után két könyvet is írt a témában, A selyem eresztő bogarakról és az ezekkel való mind végeztéig tartó munkálkodásokról szólló hasznos könyvetske (1789), illetve A Szederjfa magvának gyümöltséből – való rendes ki – vételéről, (…) minden-féle gyümölts Fáknak Szaporításáról (…) a Selyem Bogarak tartásáról is sommásan szólló Könyvetske (1803).
Első könyvében Bödös segít az olvasónak, hogyan nevelgesse a selyembogarakat, szervezze meg a bábozódást, hogyan érje el a legjobb minőséget. Itáliai módszereket javasol: különféle fűszernövényekkel, füvekkel kell telefüstölni a helyiséget, ahol a tenyésztés zajlik. Saját bevallása szerint célja az a könyvvel, hogy mindenkinek kedvet adjon a termesztéshez.
A második könyvben főleg az eperfa ültetésére, gondozására helyezi a hangsúlyt. A növények gondozásának megkedveltetése érdekében még egy kis verset is költött:
„Olts gyümölts fákat
Körtvélyt és almákat.
Megáld érte honod
Mert lám a mit eszel
S mitől hasznot veszel
Rád hagyta nagy Apád…
Király parantsollya
Föbbség tanátsollya
Illik szavát fogadni
Mert ki ebben fárad
Arra sok jó árad,
Nem lehet azt tagadnyi.
Szaporítsd hát Fádat
Boldogissd Hazádat
Hasznos abban fáradni.”
Akárcsak a 17-18. század fordulóján Passardi halálával, úgy 1807-ben Bödös halálával is visszaesett a selyemkészítés Baranyában. Később még történtek halvány kísérletek az újjáélesztésére, de inkább csak Siklós és Mohács környékén tudott megerősödni az iparág, Pécsre többet nem tért vissza. Le is zárult egy izgalmas fejezete a város történetének.
Forrás: Raýman János: A pécsi „selyemtenyésztés” történetéből
A szerzővel ITT készítettünk hosszabb interjút!
