Vérnyomásértékeink minden egyes szívösszehúzódásnál különbözőek. Ezek negyede magasabb lehet a normálisnak meghatározott 140/90-es értéknél, s persze élethelyezettől függ, hogy épp felszökik vagy lejjebb kúszik. Alvás közben alacsonyabb, teniszezéskor vagy anatómia szigorlat előtt magasabb a vérnyomásunk.
Ez így természetes, így vagyunk kitalálva – nyugtat meg dr. Kovács Tibor, a PTE II. számú Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai Centrum igazgatóhelyettes egyetemi docense. Ám arra is figyelmeztet: tudatos életvitellel, helyes táplálkozással, rendszeres testmozgással és kellő odafigyeléssel szolgálhatjuk leghatékonyabban az egészségünket.
A vérnyomás a szív által pumpált vérnek az érfalakra gyakorolt nyomása – a méréskor megállapított felső (szisztolés) és alsó (diasztolés) érték pedig az artériákban keringő vér nyomásának maximum és minimum értéke. Előbbi a szív összehúzódásakor, utóbbi az elernyedésekor keletkezik. Magyarországon a 18 év feletti lakosság egynegyede szenved magas vérnyomásban, így e betegség több millió embert érint. Csak az elhízás, a túlsúly gyakoribb ennél, s nem sokkal marad el tőle a cukorbetegség.
– A nyugalomban mért 140/90 Hgmm 5 alatti értéket tartjuk ideálisnak, e fölött markánsan megnő a magas vérnyomás következtében kialakuló komplikációk száma, gondoljunk csak az agyvérzésre, a szívinfarktusra és egyéb érszűkületes betegségekre – magyarázza dr. Kovács Tibor egyetemi docens. – Sőt, oly szoros az összefüggés a vérnyomás és a különféle szövődmények között, hogy a 130/80 Hgmm alatti értéket lenne kívánatos elérni.
– Miért nevezhetjük gyilkos kórnak, néma gyilkosnak a hipertóniát?
– Mert az esetek jelentős részében nem okoz különösebb panaszt. Jelentkezhet ugyan tarkótáji fejfájás, szem körüli fájdalom, időnként hevesebb szívdobogás-érzés vagy fulladás, ám ezek egyike sem specifikus tünete a magas vérnyomásnak. A szervezet előbb megpróbál hozzászokni és alkalmazkodni, majd kialakulnak a szervi elváltozások, így nem a magas vérnyomásban fog meghalni a beteg, hanem az annak következtében kialakuló szívinfarktusban, veseelégtelenségben vagy agyvérzésben. A legszorosabb összefüggés a magas vérnyomás kezelése és a szövődmények között az agyvérzések számában mutatkozik meg: látványosan csökken az előfordulása azon népességnél, ahol a vérnyomást sikerült rendezni, vagy legalábbis közelebb hozni az ideális, normális értékhez.
– Ha a szülők, nagyszülők között előfordult magas vérnyomás, sokszor a későbbi generációban is megtaláljuk. Öröklődik a hajlam?
– Érdekes és jó kérdés, hogy vajon a hajlam öröklődik-e, vagy az a társadalmi környezet és egészségtelen életmód, ami miatt magas vérnyomásban szenvednek a szülők? Mert közrejátszanak genetikai tényezők is, de erről nehéz leválasztani a szociális hátteret, ami rárakódott.
– Törvényszerű, hogy az idő előrehaladtával kialakuljon a magas vérnyomás?
– Éppenséggel nem lenne az. Egyes természeti népeknél, kis szigeteken vagy az Amazonas belső vidékén élő törzseknél megfigyelték, hogy nemigen mutatkozik különbség a fiatalok és az idősebbek vérnyomás-értékeiben. Igaz, az átlagéletkor alacsonyabb, s az 50 éves kort nemigen érik meg a betegségek, fertőzések árnyékában. Ezzel szemben a fejlett, civilizált országokban attól kezdve, hogy megszületünk, évről évre emelkedik az átlagos vérnyomásunk (a születésünkkor mért 90-100 Hgmm-ről 60 éves korunk utánra 160-170-es értéket érünk el). A köztünk élő idősebb, 75-80-90 éves emberek körében pontosan megfigyelhető, hogy az érelmeszesedés következtében ereik elvesztik rugalmasságukat, az ér merev falú csővé válik, így a felső érték magasabb, az alsó pedig alacsonyabb lesz, magyarán a két érték közti különbség jócskán megnő.
– Mi módon csökkenthetjük a betegség kialakulásának esélyét?
– Egészségesebben kell(ene) élnünk és tudatosabban. Érdemes azt az évi egy-két alkalmat, amikor találkozunk a háziorvosunkkal vagy az üzemi orvossal, arra is kihasználni, hogy megméretjük a vérnyomásunkat. Úgy vélem, a helyes szemlélet kialakításában nagy szerep hárul a pedagógusokra, az egész társadalomra: népnevelésre lenne szükség. Külföldön már nem nézik csodabogárnak azt, aki esténként a parkokban kocog, s táplálkozásában előtérbe helyezi a zöldség- és gyümölcs-, valamint csökkenti a sófogyasztást. Belátom, ennek anyagi vonzata is van, de nagyon fontos az elhatározás is: az, hogy szakítsak időt napi fél óra sétára, vagy ha nincs módom kalóriaszegény étkek fogyasztására, akkor legalább kevesebbet egyek. Tudatosítani kell a társadalomban, hogy a saját egészségünkért mi magunk vagyunk felelősek. Senki más.
