Olvasónk furcsa találkozása a város egyik még furcsább kereskedőjével. Zárat akart a zárboltból, helyette elküldték.
„Szerettem volna hevederzárhoz alkatrészt venni, miután feltörték hétvégi házamat, tönkretették a záramat. Gondoltam, a legjobb hely erre egy pécsi zárkereskedés lesz. Na nem. Nagyot tévedtem.
Normális munkanapon próbálkoztam vásárolni a boltban, amikor bementem, sehol senki nem volt, aztán előjött az illető hátulról – többszöri szólongatás után. Eléggé morcos volt, de mindegy – gondoltam magamban -, azért belevágtam, miután nem vagyok szakember, saját szavaimmal próbálkoztam.
– Jó napot kívánok, leesett a zárbetétem a hevederzárról, és kilátszanak a fogaskerekek – mondtam.
– Azok nem fogaskerekek, hanem fogasrelők – válaszolt, bár nem tudom, hogy most is jól fogalmazok-e…
– Elnézést, igen fogasrelők – mondtam. – Hogyan tudom akkor megjavítani. Egy vagy kettő kell belőlük, hogy a zárnyelvét, nyelveket mozgassam.
– Többes számban beszéltem, nem? – akadt ki a férfi, eléggé durván.
– Elnézést, én nem ilyen hangnemben beszéltem Önnel… – válaszoltam.
– Úgy beszélek veled, amit megérdemelsz, b.meg! – üvöltötte, közben pedig mutatott az ajtó felé!
– Mióta tegeződünk, b.meg? Milyen kereskedő vagy te?
– A mamikádat!-üvöltötte.
Persze ekkor már az ajtóban voltam, magam is valami hasonlót szóltam vissza. Aztán kiderült, nem vagyok egyedül, mert a közeli bevásárlóközpont információs pultjánál dolgozó hölgy ugyanott szinte ugyanúgy járt, mint én, de családtagjaim is megbánták már, hogy ott akartak vásárolni…Üdv a klubban – mondták.”
K. T. pécsi lakos
