Django egy körülbelül hat hónapos Bennett-kenguru, nagyjából egy kilót nyom és imádja a hasát, az ugrálás művészetét még csak most tanulja. Ugyan az élete veszélybe került, mikor márciusban kipottyant vér szerinti anyja erszényéből, de az állatkert gondozóinak hála megmenekült és szép ütemben fejlődik. Pótmamája batyut köt magára minden nap, ebben pedig szinte mindenhová magával viszi kis kedvencét.
Csongor Andrea idestova 6 éve dolgozik a pécsi zooban állatgondozóként, imádja a sokak által talán irigylésre méltónak vélt munkáját, a fókák, a szurikáták, a csimpánzok, törpe kenguruk, vörös pandák, hangyászok, nanduk ellátása tartozik feladatai közé többek közt.
A pécsi zooban kétféle kenguru található tehát meg, közülük eddig a másik fajtával volt dolga a fiatal nőnek, egy véletlennek köszönheti, hogy éppen ő fogadhatta be a kicsit, de egyáltalán nem bánja, sőt,
életre szóló élménynek tartja a kölyök felnevelését, ami nem mindenkivel fordulhat elő.
Mint lapunknak elmondta, vele együtt párja is az állatkerti munkatársak csapatát erősíti, azonnal egyetértettek benne, mikor az elhelyezés volt a téma, hogy magukhoz veszik a kis kengurut, azóta már a Balatonon is járt velük. Természetesen nagyon odafigyelnek rá, a fajtára ugyanis sokféle betegség és a stressz is veszélyes lehet, az ilyen pici egyedek immunrendszere pedig nem elég fejlett, így anyjuk erszényén kívül védtelenek.
Hogy a kisállat körülbelül féléves, azt ausztrál internetes források alapján következtette ki a pótmama: a kölyök metszőfogának és szőrének méretéből, valamint súlyából. Elmondta, a fajtára jellemző, hogy az anyaállat közel egy évig szoptat, kicsinye 7-8 hónapos koráig az erszényben bújik meg, aztán kezdi megismerni a kinti világot. Megtudtuk azt is, hogy Django egy hónap alatt sokat fejlődött, most körülbelül egy kilogrammot nyom.
Kérdésünkre azt is elárulta, mióta ő ott dolgozik, még nem fordult elő az állatkertben olyan eset, hogy egy kicsi kenguru kiesett volna a biztonságos erszényből, pedig már rengeteg kölyök született. Arra nem derült fény, most mi történhetett, de egy biztos volt: mivel a kis jószág magától nem tudott volna visszamászni anyukája batyujába, és a szülők ebben nem szoktak segíteni az ivadékaiknak, szükség volt a gondozók közbenjárására.
A céljuk nyilván az, hogy idővel visszaszoktassák a zooban élő fajtársai közé.
Nem egyszerű feladat…
Az édes kölyköt látva valószínűleg mindenkinek eszébe jut, hogy neki is azonnal be kell szereznie egyet. Hozzátesszük, nem olyan könnyű felnevelni, mint hinnénk: eleinte napi nyolc alkalommal tápszerezték, most éppen hatszor eszik egy nap – némi szilárd ételt, almát és leveleket is magához vesz már. A kicsi állat nem tudja tartani a testhőmérsékletét, de folyamatosan melegben kell lennie, ebből pedig nem csak az következik, hogy állandóan erszényben – esetünkben táskában – tartják, de az is, hogy míg szőrzete nem elég sűrű, könnyen kiszárad a bőre.
Hogy ez ne következzen be, sokáig babaolajjal kenegették pótszülei.
Munka mellett tehát nem egyszerű összeegyeztetni az állatbébivel kapcsolatos teendőket. Mindemellett egyébként hazánkban nem tilos a Bennett-kenguru, avagy vörösnyakú wallaby tartása, sőt, egyre népszerűbb házi kedvenc, hisz engedély sem szükséges hozzá.
És íme, itt a főszereplőről készült galériánk:
