Egy évtizede talán kevesen hittek abban, hogy Pécsnek olyan zenekara lesz, amelyik lassan a fővárosi együttesekkel vetekedhet. Abban talán még kevesebben bíztak, hogy a komolyzenei koncertekkel megtöltik majd a Kodály Központ nézőterét. A Pannon Filharmonikusok igazgatójával, Horváth Zsolttal a zenekar múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk.
– Kevesen emlékeznek arra, hogy valaha borzasztó körülmények között muzsikált a zenekar egy később életveszélyessé nyilvánított házban, majd pedig egy egyetemi aulában. Ma egy világszínvonalú létesítményben zenélnek, sokszor telt ház előtt. Milyen volt ez az út?
– A zenekar másfél évtizedes fejlődése harmonikus volt, miközben hét év alatt kicserélődött a zenekar hatvan százaléka, folyamatosan a minőségi munka volt a cél. Mivel Pécs művelt, polgári értékrenddel bíró város, így mindig is volt egy nem túl széles réteg, amelyik hallgatta a komolyzenét, de új időszámítás kezdődött az új hangversenyteremmel. Meg kellett tanulnunk a közönséggel új kapcsolatot kiépíteni, a jegyértékesítés módszertanát megoldani, igazodva az ezerfős teremhez. A Kodály Központ uniós támogatásáról szóló szerződés átlagosan 80 százalékos telítettségű koncertek megtartását írta elő. Ezt teljesítettük is.
– Nem volt ettől gyomoridege?
– Rajtam kívül nagyon sokan mondták, hogy ez nonszensz, én sem voltam teljesen nyugodt. Ám mégis minden évben bőven teljesítettük ezt az elvárást. Páva Zsolt, Pécs polgármestere hitt bennünk, és a város lakóinak támogatása is ott volt mögöttünk, büszkék lehetünk Pécsre. A komolyzenét hallgatók száma Pécsen a legmagasabb a város lakosságszámához viszonyítva, és bizony fizető jegyvásárlókról van szó. Az elmúlt években folyamatosan kellett igazodnunk mindehhez és a változó korhoz is.
– Mégpedig hogyan?
– Sokan vannak úgy, hogy csak azért nem veszik meg a bérletüket, mert nem tudják előre, hogy az adott napon dolgozni fognak-e vagy sem. Egyszerűen nem látják hónapokkal előre a beosztásukat, viszont a koncertekre szívesen eljönnének. A jegyvásárló közönséget az egyedi koncerteken túl piackutatáson alapuló megkeresésekkel, akár személyes megszólítással, és tudatosan használt marketingeszközökkel érjük el. De külföldi egyetemistáknak szóló műsort is indítunk, hiszen nagyon sok diák tanul Pécsen, akiknek erre van igényük.
– Mi a garancia egy hallgatónak arra, hogy jó koncertet hall majd?
– Kevesen gondolják, hogy mennyi munka van a mögött, hogy az emberek a zenekar hitelessége miatt járjanak el a koncertekre. A közönségnek bíznia kell abban, hogy a következő, teljesen más műsorú koncertünkre is érdemes eljönni. De ma már ott tartunk, hogy sokan program alapján választanak minket, s talán vannak olyan elkötelezettek, akik még PFZ-s sálat is vennének, annyira megszerették a zenekart.
– Negyvenkét koncertet ad évente a zenekar. Ilyen mennyiségű műsor megtanulása mellett nem félő, hogy a művészi munka rovására megy a sok fellépés?
– Valóban rengeteg koncertről van szó, ugyanakkor van rá Pécsen kereslet. A Pannon Filharmonikusok művészzenekar, a tagok mindig nagyon motiváltak minden egyes műsor megtanulásakor, még a legdörmögősebb kollégákról is elmondható ez. Viszonylag fiatal átlagéletkorú együttesről van szó, 40 év az átlag; ez a korosztály már nagyon tudja a szakmát és még nagyon bírja a sok munkát. De az tény, ha nincs elég idejük feltöltődni, ha kiégnek, akkor a művészetük is sérül. Ha valaki elveszíti a belső motivációját, akkor adminisztratív eszközökkel nem lehet elérni nagyobb változást – tehát ez egy kényes és fontos kérdés. Az októberi tulajdonosváltás révén – amikor a Zsolnay Örökségkezelőhöz került át a zenekar – tudunk egy kicsit ezen is javítani azzal, hogy nem lesz kötelező évente 42 koncertet megtartanunk, hanem minimum 32-őt, maximum 42-őt kell adnunk. Ez komoly mozgásteret jelent számunkra. Azt is tapasztalom, hogy nagy motivációt jelent számukra, hogy olyan világnagyságokkal dolgozhatnak együtt, mint például Gilbert Varga. És bizony ahhoz, hogy Gilbert Varga Pécsen vezényeljen, a világszínvonalú Kodály Központ is kell.
– Hol tart most ez a pécsi zenekar?
– Még nem érkeztünk meg oda, amiért annak idején a PFZ-jelenség elindult. Kicsit költői kép ugyan, de valahogy úgy jellemezném a mostani helyzetet: ég és föld között vagyunk. Már elszakadtunk az átlag magyar zenekaroktól, de az ország két topzenekara, a Nemzeti Filharmonikusok és a Fesztiválzenekar színvonalát még nem értük el. Mi pedig ide tartunk. Az építkezés folyamatos volt, voltak lassabb és lendületesebb periódusai. A szakmai programot azonban a társulat, a menedzsment is megkérdőjelezhetetlennek gondolja, motiváltak abban, hogy eljussunk a célunkhoz. A városvezetés és az állam is mellettünk áll ebben. De a helyzetünket nehezíti az, hogy a fővárosban jóval nagyobb mértékben nőhettek a szakmán belül a fizetések, így nehezebbé vált elcsábítanunk szakembereket, miközben szakmailag versenyképesek lennénk. A kezdetektől fogva az értékteremtő munkában hiszünk, mert úgy gondoljuk, hogy a döntéshozók is ezt honorálják.
– Az elmúlt években az állami források folyamatosan emelkedtek, 2025-ig pedig már előzetesen címkézett forrás áll rendelkezésre. Ez mit jelent a zenekar számára?
– 2015-ben kötötte meg a Modern Városok Programról szóló szerződést a város a kormánnyal, ebben 2025-ig előre lejegyezték a zenekar finanszírozását is. Ez egy különleges helyzet, hiszen amellett, hogy jelentős forrásról van szó, látjuk, hogy mivel számolhatunk a következő években. A zenekar nemzeti státuszából fakadó kormányzati támogatás 2010 óta folyamatosan emelkedett. Semmi jel nem mutat arra, hogy ez megváltozzon. A Kodály Központot nem lehet eltolni, annyira kiváló akusztikájú, hogy fel sem merül bennem az, hogy itt bármi mást is lehetne csinálni – itt mindig is zenélni fognak.
– A zenekar külföldre azonban keveset jár, ennek mi az oka?
– Magyarországon brand lett a Pannon Filharmonikusok, ez külföldön nincs így. Annyit azért sikerült elérnünk, hogy a legfontosabb helyeken le tudtuk tenni a névjegyünket, tudnak rólunk. Az elmúlt tíz évben viszont nagyon megváltoztak a dolgok. Ma már nemzetközi érdeklődésre van szükség, hogy a legismertebb hangversenytermekben léphessünk fel, ehhez azonban a magyarországi ismertség nem elég. A nemzetközi áramlásba bekerülni mára forrás kérdése és feltétele a kulturális nemzeti támogatás. Pontosan úgy lehet elképzelni, mint bármilyen más termék esetében: az exkluzív piacra lépésnek költsége van. Mindezek ellenére, az első fontos lépést, a bemutatkozást már megtettük.
