Többek között a címben feltett kérdésre is megadja a választ az az átfogó szakmai anyag, amelyet a közelmúltban készített az egyetem, több társaság és alapítvány szakembereinek bevonásával az önkormányzat.
Az Ökováros-Ökorégió programban olyan kulcsfogalmak szerepelnek, mint az energiahatékonyság, a fenntartási költségek csökkentése, a tömegközlekedés fejlesztése, a csapadékvíz közösségi célú használata, a szelektív hulladékgyűjtés és újrahasznosítás, vagy épp a helyi gazdaság szereplőinek segítése.
Ezek, mint azt Kővári János, a természeti és emberi erőforrás fejlesztési bizottság elnöke mondja, mind azt a célt szolgálják, hogy a város polgárainak egészséges környezete legyen, munkahelyek teremtődhessenek, és olcsóbb, de élhetőbb lakhatási feltételei legyenek. Szerinte a közlekedést, az oktatást vagy épp a szabadidő színtereit oly módon kell kialakítani, hogy ne károsodjon a természet és a szükséges energiaforrások megújuló, helyi erőforrásokból legyenek előállítva.
A mostani program szellemében építkezve az elnök szerint a közeljövőben egy fenntarthatóbb, olcsóbban és hatékonyabban működő intézmények övezte város lehet Pécs. Mint mondta, napjainkban a gazdasági és társadalmi változás olyan korszakába léptünk, amelynek egyik kiemelt jelentőségű vonatkozása a környezettudatosság.
A program azonban ezen túlmutatva, a helyi szinteken is lehetőséget teremt a közösség, a gazdaság és a természeti környezet viszonyainak újraértelmezésére. Az Ökováros-Ökorégió program a helyi erőforrások, a meglévő energia minél hatékonyabb felhasználásáról is szól tehát, nemcsak a környezettudatosság erősítéséről, a szemléletformálásról.
Mint az a program összefoglalójából kiderül, a magasabb fokú környezetvédelem irányába tett lépések komoly hatással vannak, s lesznek a helyi gazdaságra is. Kővári János szerint ugyanis, ha a város minden területen az energiahatékony beruházásokra törekszik, az a helyi vállalkozásokat is megmozgatja. Elég itt csak az intézmények korszerű fűtési rendszereinek kialakítására, a hőszigetelésre, a nyílászárók cseréjére, vagy a helyben meglévő szennyvíziszapból kinyerhető biogáz energiacélú felhasználására gondolni.
A fejlesztésekhez rendelkezésre állnak uniós pályázatok, így a városnak sok esetben csak az önrésszel kell számolnia, miközben a beruházásokhoz helyi munkaerőt lehet és kell igénybe vennie. Így a tervek között szerepel biogáz fejlesztésére alkalmas erőmű építése, a biogáz tömegközlekedésben való felhasználása, az intézmények szigetelése, fűtéskorszerűsítése is.
A szakmai anyag kitér rá, hogy a szintén európai uniós pénzből rendbe hozott Illyés Gyula iskola fűtésszámlája harmadával csökkent, s a buszok által felhasznált évi 4 millió liter gázolaj jó részét is ki lehetne váltani biogáz-üzemű járművek forgalomba állításával.
A munka fontos része lenne az is, hogy a csapadékvízzel gazdálkodjon a város, azokat tározókban fogja fel. A Mecsekről lezúduló vizet ugyanis a forróbb napokon utak hűtésére, a zöldfelületek locsolására és a szállóport megkötésére lehetne használni.
Kővári János szerint túl sok kihasználatlan potenciál van a városban ahhoz, hogy ezeket a lehetőségeket ne ragadjuk meg. Mint mondta, eljött a döntés ideje: továbbra is ilyen energiapazarlóan, a környezet- és egészségkárosító, költséges életmódot szeretnénk élni, vagy egy egészséges, életközpontú és fenntartható várost építünk.
Ő és a kollégái, tette hozzá, már letették a voksukat a fenntartható ökováros kialakítására. Azt mondta, éppen ezért hívják a város polgárait is, hogy vegyenek részt a természet és az ember harmóniájának helyreállításában, ahogy ezt programjuk jelképe is üzeni.
