A PMFC oldalán olvasható interjú örömről, könnyekről és egy hihetetlenül érdekes pályáról izgalmas olvasmány. Ábel Éva – mert mindenki így ismeri, az Illés leánykori nevét elhagyva, férje családnevét az Évával összekapcsolva – leányként lépett be a futball világába, mára pedig büszkén elmondhatja magáról, talán egyszer kis unokája a pécsi klub színeiben rúgja majd a bőrt.
A hölgy 1975-ben gépírónőként kezdett a focicsapatnak dolgozni, az értekezleteken jegyzetelt, aztán az írógéphez ült és elkészítette a letisztázott jegyzőkönyveket. Ezeket pedig a sportvezetőknek csak alá kellett írniuk, lepecsételniük, máris kész volt minden.
Az interjúban Ábel Éva kiemelte, az övéhez hasonló bizalmi állásoknál alapkövetelmény, hogy az ember tudjon hallgatni.
– Komolyan mondom, még a fiamnak, meg a vőmnek sem szoktam beszélni az igazolásokról, edzőkről, amíg nincsenek aláírva a szerződések. Akkor meg úgyis nyilvános, tehát nem tőlem értesülnek, pedig mindketten szeretik a futballt – mondta a nő, aki az írás szerint korábban, a megyei I. osztályú bajnoki címet is megsiratta.
Pedig látott már NB I-es ezüstérmes gárdát, meg a Magyar Kupában diadalmaskodó alakulatot egyaránt. Hozzátette, ha a negyedik osztályban végez a csapat az élen, neki akkor is kicsordulnak a könnyei, amit nem szégyell. Optimistán nézek a jövőbe is, nem keseríti el a 2018-as NB III-as szereplés.
– Olyan régen, még 1975-ból ismerem Garami József mestert, hogy már alig emlékszem az első találkozásunkra. A legnagyobb diadalok idején voltunk kollégák, ami nem feledhető könnyedén, így a mai napig nagy szeretettel köszöntjük egymást minden találkozáskor. A mester felesége korábban oroszt tanított nekem az általános iskolában, tehát ez egy szerteágazó história. Minden játékost is a szívembe zártam, aki nálunk megfordult. Talán, az évtizedek során egy nyegle legény akadhatott, őt nem kimondottan kedveltem, bár talán tévedek ebben. De sem a többséggel, sem azzal az eggyel, nem tehetem meg, hogy megnevezem. Lehet, nem is tudom, miképpen hívták. Tudják: hallgatni nagy művészet! Másképpen azért lehetetlen volna ennyi időt eltölteni egy íróasztal mögött – emlékezett vissza a hölgy.
[su_note note_color=”#ed2d40″]Illés Éva 1957. április 14-én született Pécsett. A Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett. Országos középiskolás gépíróversenyen volt második helyezett is. Első, egyben utolsó munkahelyére Csizek Tóni bácsi ajánlotta be. Férje Ábel József, 1978-ban kötöttek házasságot. Fia Balázs 1981-ben, leánya Judit 1988-ban született. Nagyobbik unokája, Tamás, a kisebbik Máté.[/su_note]
