Újabb részleteket tudtunk meg a Pécsett meghalt francia katonák tömegsírjáról, és az emlékük előtt tisztelgő Francia Emlék történetéről. Ki hitte volna, hogy ennek az ikonikus pécsi emlékhelynek ekkora története van!
Nemrég, a Mecsekoldalban található francia emlékmű idén 110 éves avatási évfordulója kapcsán írtunk arról, hogy a hivatalosan „Francia Emlék” elnevezésű alkotás milyen tragikus történelmi eseményre hívja fel a figyelmet. A város egyik legnépszerűbb kilátópontján álló ikonikus pécsi építmény annak a 126 Pécsett többnyire tífuszban meghalt francia katonának állít emléket, akiket az 1809. június 14-ei győri csatát követő visszavonulásuk során a városban hagytak hátra utolsó, kínok között eltöltött napjaikban.
Mint azt dr. Nagy Gábor, pécsi orvos ezredes és radiológus Pécsi Szemlében megjelent „Francia emlék Pécsett” című írásából kiderült: a tífuszfertőzés veszélye miatt a holttesteket tömegsírba temették a városban. A kutatók eleinte úgy gondolták, hogy az elhunytakat a Mecseken földelték el a közös sírba, a mai emlékmű alatt.
Később kiderült, hogy a francia emlékmű körül a talaj szerkezete ezt nem tehette lehetővé, Nagy Gábor azonban kiderítette, hogy a tömegsír a Szigeti városrészben, a Honvéd utca és a Veress Péter utca találkozásánál lehet, noha régészeti feltárási munkákat a sírnál nem végeztek.
Nagy Gábor folytatta a kutatást, a Mecsek Egyesület 2009-ben megjelent évkönyvében pedig új információkat adott közre mind a sírokról, mind a Pilch Andor pécsi építész által tervezett pirogránit emlékműről.
Több tömegsír lehet Pécs alatt
Az első és legfontosabb érdekesség az, hogy egy 1934-es erdészeti térképen egy másik lehetséges tömegsír-helyet is meghatároznak a Szigeti külvárosi sírhely mellett! A térkép szerint a 126 halott francia katona közül sokakat feltehetően mégiscsak a Mecsekoldalban temettek el, bár nem az emlékmű közelében.
Ez a sír a felszabadulási emlékmű, azaz a Szárnyas Niké-szobortól északra, a Kőbánya-buszmegálló és a Lapisi út környékén volt, illetve van, hiszen a mai napig nem bolygatták, nem vizsgálták, nem tárták fel ezt a helyet. Természetesen annak oka, hogy több francia tömegsír is van Pécsett, az, hogy a katonák nem egy időben haltak meg. Ez viszont azt is jelenti, hogy a két ismert sírhely mellett még akár több is megbújhat a város alatt, de ezeknek a pontos helyét meghatározni csak bővebb kutatásokkal lehet.
Nagy Gábor kutatásainak eredményeit megküldte Reneé Roudaut-nak, Franciaország magyarországi nagykövetének, aki a következőt válaszolta:
„Kedves Dr. Nagy, megkaptam a dokumentációit, és lenyűgözőnek tartottam. Szeretném küldeni őszinte köszönetemet és legmélyebb elismerésemet.”
Abban viszont Baronek Jenőnek az évkönyv szerkesztői megjegyzésében igaza lehet, hogy Nagy Gábor 30 évnyi kutatómunkájáért ennél „jelentősebb elismerést érdemelne”.
Oda voltak a franciák az emlékműtől
Nagy Gábor az emlékmű felavatásának történetébe is beleásta magát és számos érdekességre bukkant. Kevesen tudják, hogy a francia katonák előtt tisztelgő építmény 1908. május 31-én történt „leleplezése” mekkora országos és határokon túlívelő esemény volt. Az ünnepségre hivatalos volt Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc akkori kereskedelmi miniszter is, aki betegsége miatt végül nem tudott jelen lenni az avatáson. Pedig az emlékmű megépítését kezdeményező Zsolnay Miklós épp azért javíttatta ki az oda vezető út hibáit, hogy a betegeskedő miniszter kényelmesen elérhesse kocsival a Francia Emléket.
A hazai tisztségviselők mellett Pécsre érkezett Michel de Fontenay francia alkonzul, Degaston Galland-Gibral Giordon őrnagy, katonai attasé is, a küldöttséggel együtt pedig több francia újság tudósítója is, akik Franciaországban kivétel nélkül méltatták a pécsi ünnepélyt:
„A Petit Parisian-ben vezércikk szólt a pécsi eseményekről. A Dans la Grande Armee című írásában az emlékmű feliratához fűz reflexiókat. A Petit Marseillais-ben terjedelmes cikk olvasható és szintén az emlékmű feliratát emelte ki az újságíró, továbbá elragadtatással írt Pécs városáról és az itt élő emberekről. A Salut Public Lyon-ban külön cikk foglalkozott az emlékmű létrehozásának kezdeményezőivel, a levéltárak kutatóival. Az Evenement négy napon keresztül Pécsről közölt írásokat.”
Villám csapott az emlékműbe
A francia emlékművet a Mecsek Egyesület hosszú évtizedekig óvta, 1927 és 1942 között többször renováltatták és javíttatták ki, de 1943-ban is az egyesületnek köszönhetően szépült meg az emlék, miután egy villám belecsapott és teljesen megrongálta.
Nem is olyan régen, 2007 nyarán a Francia Köztársaság Szenátusa és Pécs önkormányzata közösen renováltatta az emlékművet, 2008. május 31-én pedig megtörtént a Francia Emlék újraavatása is, építésének századik jubileumán (melyet szintén Nagy Gábornak köszönhet a város).
