Ha egy pécsi a Kertváros szót hallja, rögtön a panelrengeteg ugrik a szeme elé, ahol valójában egy fia kert sincsen. Most a Régi Kertváros név takarja a szó eredeti tulajdonosát, azt a városrészt, ahol tényleg minden házhoz egy zöld kert tartozik. A huszadik század elején még mocsár, láp állt ott, ahová aztán családok sokasága költözött pár évtizeddel később. Utánajártunk az egyik legcsendesebb, legbékésebb városrész történetének.
A szóban forgó terep azután vált alkalmassá a kiépítésre, hogy a 20. század első felében szabályozták a Pécsi-vizet és lecsapolták a mocsaras területét. Egy 1928-as városrendezési tervben pedig már az szerepel, hogy a területre elsősorban a városi tisztviselők és munkások számára építenének lakótelepet.
Az Ó-Kertváros vagy Megyeri Kertváros, mai szóhasználattal Régi Kertváros kiépülése körülbelül 1930 és 1945 közé lőhető be.
1930-ban még bőven voltak műveletlen területek, de egy széles út már készen állt a mai városrész szíve felé, és az év végére 25 családi ház építése is befejeződött. Ifj. Nendtvich Andor kifejezetten sokgyermekes családok számára tervezett házakat, ezek 1934 áprilisára lettek készen. Komoly ötletelés indult, nagyszabású beruházások voltak tervben: iskola, sportpálya és játszótér.
Egy 1933-as Dunántúli Naplóban megjelent cikkben az állt, három év alatt Pécs legmodernebb városrésze épült ki, és mintegy hetven ház állt már. Nem volt elhanyagolható szempont az sem, hogy hány embernek biztosítottak munkát ezek az építkezések az akkori, gazdaságilag instabil érában – Pécsett a 30-as években ugyanis hatezer munkanélküli szakmunkás volt!
Vuics Tibor tanulmányában leírja, azokban az években a legdrágább családi ház tízezer pengőt kóstált (háromszobás ház cselédszobával, plusz terasz, szuterén, kert), a Belváros közelében pedig egy négyszobás, fürdőszobás ház tizenkétezret.
1941 októberében a városvezetés úgy döntött, a településrészt Horthy Miklós Kertváros névre kereszteli. Természetesen a történelem és a politika viharai miatt pár évet élt csak meg ez az elnevezés.
A gyönyörű Szent Erzsébet plébániatemplomot 1945-ben adták át.
A második világháborút követően már nyolcezren éltek az akkori nevén Megyeri Kertvárosban, annak ellenére, hogy csak ötezer főre tervezték eleinte a lakótelepet. Utána több évtizedre elkerülték az infrastrukturális fejlesztések a városrészt, egy italbolt, egy hús- és fűszerbolt, illetve egy fodrászüzlet állt csak itt. Ugyanakkor az építkezések tovább folytatódtak. A nyugalmas miliő pedig mindvégig megmaradt.
Határai egészen 1972-ig körülbelül ugyanott voltak, ebben az évben kezdődtek azonban az első új lakótelepek építési munkálatai a délebbre eső területeken, az első panelházak, azaz a mai nagy Kertváros alapjai ekkor épültek.
Később az új panelrengetegek építése, az új Kertváros kiépülése kicsit magával húzta a régi területet, ráadásul a Vásártér is vért pumpált az addig halódó lakótelepekbe.
Nemrég értek véget a Régi Kertvárosban történő nagyívű, több mint félmilliárdos fejlesztések, melyek során megújult az ivó- és szennyvízhálózat, az utak közel fele új burkolatot kapott, sőt, még új fákat is ültettek.
Egy „őslakos” szemével
Székelyi Ferenc építész 1956-ban vásárolt telket a Gárdonyi utcában, a templomhoz közel. Elmondása szerint akkor az a hely a Régi Kertváros határán állt. Pár év után a templom mögé, az Erdély utcába költözött át és azóta ott él. Építészként különösen jó rálátása van a városrész fejlődésére.
– Kedvezményes áron lehetett akkoriban telket, házhelyet vásárolni ezen a területen, főként építőmunkások éltek itt. Fiatal családokkal teltek meg az utcák. A mai vásártér területén pedig még egy nagy kukoricás állt.
A fiatal, itt élő építőmunkások megöregedtek, de a városrész húsz-harminc év múlva, a nyolcvanas-kilencvenes években ismét gyerekekkel, fiatal családokkal népesült be.
Székelyi Ferenc elmesélte, elsőként a Móra Ferenc utca irányába bővült lakótelepekkel a városrész egészen a vásártérig, azután lassacskán elérték a házak a Megyeri utat is. Ma körülbelül 15-20 ezer ember élhet a Régi Kertváros területén.
(Forrás: Dunántúli Napló Archívum, Pécs Története, Pécs Lexikon)
