A somogyiak – az idén 115 éves – Jézus Szíve nevű templomuk melletti elkötelezettségét remekül példázza, hogy a szent szív motívumát címerükbe is felvették.
Vasas és Somogy, a két szomszédos település, melyek ma már Pécs városrészei gyakorlatilag összenőttek, mindössze egy utca – az ötletes nevű Határ utca – illetve egy tábla jelzi köztük a határvonalat. A pécsi és Pécs-környéki templomokat bemutató sorozatunkban legutóbb a helyiek példás összefogásából született vasasi templomot mutattuk be, az pedig nem volt kérdéses, hogy a Munkás Szent József templom után sorozatunk következő „szereplője” a somogyi Jézus Szíve római katolikus templom lesz.
Mint az Hámori Istvánné és Vókó János „Pécs-Somogy története” című kötetéből kiderül, a Szent György-tető Somogy felé néző északkeleti részén – korabeli oklevelek szerint – már az 1400-as években állt templom, ami a ma is látható, ma is működő Jézus Szíve templom elődje lehetett. A Janus Pannonius Múzeum kutatóinak 1944-ben végzett ásatási munkái is erre utalnak: Árpád-kori épületfalakra bukkantak templom talapzatának helyén. Ez a korai somogyi templom szépen állta a sarat. A török megszállást is átvészelte, azon ritka környékbeli templomok egyike volt, melyet nem romboltak le az oszmánok. Sőt, még az 1700-as évek elején, tehát a törökök kiűzése után is ott emelkedett a tetőn (Verbőczy János domonkosrendi szerzetes vezette), noha ekkor a templomhoz nem tartozott plébánia. Eltelt több mint 80 év, a stramm régi somogyi templom pedig az évek során egyre rosszabb állapotba került: hullott szét a teteje, falait-ablakait az időjárás rongálta. Az akkori püspök ezért 1783-ban utasította a falu vezetőit, hogy azonnal fogjon bele a templom javításába.
Ez a javítás azonban nem igazán jött össze, Hámori Istvánné és Vókó János ugyanis levéltári feljegyzések között kutatva kiderítették, hogy a templomot 1829-ben egyre rosszabb állapota miatt le kellett bontani. Érdekesség, hogy a templom romjaiból és építőanyagából emelték a magyarsarlósi templomot. Saját templom hiányában a somogyiak istentiszteletre Szabolcsra jártak a csertetőn keresztül egy gyalogösvényen, amit stílszerűen Misés útnak hívtak. Sok-sok évig járták a Misés utat a somogyiak, az új templom születése ugyanis váratott magára.
Ahhoz, hogy megépülhessen az új, azaz a ma is működő somogyi templom, 1903-ig kellett várni. Ebben az évben ugyan nem épült még semmi a régi templom helyén, de a munka ekkor kezdődött, komoly papírmunkával: a helyieknek kellett készítenie egy kimutatást, mely egyrészt a templomépítés tervét és költségvetését tartalmazza, másrészt arról is tájékoztatást kellett adniuk, hogy a somogyi hívek mennyi pénzzel tudnak hozzájárulni az építéshez. Miután a püspökség jóváhagyta a tervet, a templom alapkövét és a tervezett 30 méteres torony keresztjét az év végén megáldották.
A templom belső felszereléséért Kálmán Ede pécsi oltárépítő felelt, őt bízta meg 1904-ben Mayer György plébános. Az oltárépítőnek készítette el többek között a főoltárt, a lourdesi Szűz Mária mellékoltárát, a szószéket és például a szent sírt is. Ebben az évben rendelték meg a harangokat is. A toronyban egyébként jelenleg két harangot láthatunk, melyeket 1926-ban öntöttek. A lélekharangon a következő felirat olvasható: „Az élőket hívogatom, a holtakat elsiratom”.
Szintén 1904-ben állították fel a templom orgonáját, amit szinte természetesen Pécs legendás orgonakészítői, Angster József és fia alkottak meg. A kész templomot – mely a Jézus Szíve nevet kapta – 1904 szeptember 11-én szentelték fel és adták át a somogyiaknak. A falu lakói ettől a naptól kezdve tartják búcsújukat a Jézus Szíve napját követő vasárnapokon.
A somogyiak – az idén 115 éves – templomuk melletti elkötelezettségét remekül példázza, hogy Jézus szent szívének motívumát címerükbe is felvették: az indák között látható a lebegő Jézus-szív arany töviskoszorúval, lángokból növekvő arany latin kereszttel, mely a somogyiak hitének jelentőségét emeli ki.
