Fél évszázada építették fel a város legmagasabb és immár egyetlen igazi toronyházát, az uránvárosi 17 emeletest, mely úgy vált Pécs egyik legjellegzetesebb épületévé, hogy eredetileg egy mindössze 12 emeletes szállodának készült.
Idén 50 éve építették fel Pécs legmagasabb lakott lakóházát, a város egyik jellegzetes, ikonikus épületét, az uránvárosi 17 emeletest, mely Pécs sokemeletes társasházai közül megannyi érdekes jellemzőjével és tulajdonságával emelkedik ki. Az 1973-ban átadott nem mindennapi toronyház története következik, melyet érdemes kicsit távolabbról indítani.
Amikor nőni kezdtek a pécsi társasházak
Pécsett az emeletes házak építési hulláma az 1950-es évek végén kezdődött, az akkori városvezetés célja ugyanis egy igazi szocialista város kialakítása volt, jó sok „monumentális” lakóházzal, melyek a megszokottnak nevezhető, maximum 3-4 emeletes házakra látványosan rávernek méretükkel.
Az első – akkoriban toronyháznak nevezett – ilyen épületek Uránvárosban születtek 60 éve, 1959-ben, és „mindössze” 7 emeletesek voltak. Ma már nem igazán neveznénk toronyháznak ezeket. Pár évvel később, 1964-ben tovább nőttek a pécsi társasházak, ekkor épültek meg ugyanis az első 9 emeletes épületek a Jókai utcában, egy évvel később pedig a Budai vámnál is felhúztak 9 emeleteseket. Az első 10 emeleteseket 1967-ben emelték a Páfrány utcában.
Az „igazi” Magasház
Két évvel később, 1969-ben indult meg a pécsi toronyházépítés akkori csúcsának számító 17 emeletes építése, az Uránváros képét megtervező Dénesi Ödön Ybl-díjas építész-tervezőmérnök, valamint két társa, Fodor László és Tillai Ernő tervei alapján, ami jelentős léptékbeli ugrásnak számított a 10 emeletesek után.
A pécsiek, akik korábban álmodni sem mertek volna arról, hogy a városban felhúznak egy ekkora épületet, nagy figyelemmel követték a ház építését, melyet igencsak érdekes módon Magasháznak kereszteltek. Nyilván, akkor még nem tudhatták, hogy 5 évvel később megkezdődik a 25 emeletes „igazi” Magasház építése.
Szálloda lett volna
A 17 emeletest Uránváros központi díszének szánták – és végül is az is –, ugyanakkor ma már kevesen tudják, hogy a városképet jelentősen meghatározó monstrum eredetileg nem is 17 szintes társasház lett volna, hanem egy 13 emeletes szálloda, melynek tetején egy panorámás presszó várta volna a vendégeket. Menet közben módosított a városvezetés, feltehetően azért, mert Uránváros főként bányászokból és hozzátartozóikból álló lakossága ekkor rohamos tempóban növekedett. A toronyház lakásait a Mecseki Ércbányászati Vállalat által kijelölt dolgozók kapták.
Ellentétben a kor építészeti trendjével, a 17 emeletes nem a pécsi paneleket jellemző IMS-technológiával készült: vasbeton-tégla szerkezete a mai napig jól bírja a strapát, a hőt pedig jobban is tartja, mint egy panelház. Pécs első igazi toronyházának további érdekessége, hogy szállodaeredete miatt a lakások szobái nem egybenyílók, hanem külön bejáratúak, a lakások konyhái pedig igencsak aprók, hiszen azok funkcióját nagyrészt kiváltotta volna az épület földszintjén működő étterem, melynek helyén – akárcsak ma – üzletek kaptak inkább helyet.
Annak tudatában, hogy a 17 emeletes hotel lett volna, nem meglepő, hogy miért is található ma is portaszolgálat az épület bejáratánál, valamint az sem, hogy miért van két lépcsőháza és két liftje is (az egyik bútorszállításra is alkalmas volt). Emellett minden lakásnak volt saját tárolóhelyisége is, de nem ám a pincében, hanem az adott lakások szintjén.
Májusfát kapott a csúcsa
Korbély Győző főépítésvezető így számolt be 1969-ben a házban található 102 lakásról:
„Szintenként két 3 szobás, egy garzon, illetve 3 kétszobás lakás lesz. Távfűtést kap minden otthon, a lakások nyugati-keleti irányban nyílnak. A padlózat nem a már ismert műanyag burkolatot, hanem műanyagból szőtt ragasztott szőnyeget kapja. Emellett beépítettünk egy nyomásfokozó berendezést is, amely alkalmas arra, hogy a tizenhetedik emeleti lakók is vízellátásban részesüljenek.”
A 17. emeletet az építkezés során 1969 májusában érték el, íme egy korabeli beszámoló az utolsó szint elkészüléséről és annak nem akármilyen feldíszítéséről:
„54 kubikos, 15 kőműves és segédmunkás, 12 ács, 24 vasbetonszerelő, 3 gépkezelő és 20 csúszózsalus negyven napon át dolgoztak két, tehát 11-11 órás nyújtott műszakban, hogy elérjék a tizenhetedik emeletet és kitűzzék a hagyományos májusfát. Ezt a nyírfát egyébként hat ember hozta a délutáni órákban, alig fért el az ipari liftben. […] Beépítettek 36,5 millió forintot, pontosabban a szakipari munkák értékével együtt áll össze ez az összeg, amikor is majd 1970. december elején megtörténik a műszaki átadás. Mi van eddig az épületben? 2274 köbméter beton, 2 ezer mázsa gömbvas, a talajszint alatt még nyugszik 820 köbméter betonalap, benne 370 mázsa betonvas.”
Az 1973-ban átadott 17 emeletes a Magasház megépüléséig volt a pécsi „toronyházak” legnagyobbja, mivel azonban az évtizedeken keresztül üresen álló 25 emeletes „galambdúc” már a múlté, újra az eredeti uránvárosi „Magasház” birtokolja ezt a címet.
Forrás: Dunántúli Napló archívum, Pécs Lexikon, Régi Pécs
