Csak egy napig maradtam távol, és azt hittem, a szokásos helyen lesz, a szeretett CD-állványa mögött. Erre jön a telefon délután a „bébiszittertől”, hogy nincs sehol, semmire sem reagál.
Hazaérek este fél 12-kor, a jószág körülbelül már múlt éjszaka óta hiányzik. A hörcsögök éjszakai állatok, de inkább kora hajnalban lépnek meg. Tehát Zsemle Karcsi már 20 órája egészen biztosan eltűnt.
Nyitva maradt az erkély ablaka, nem a nagy erkélyajtó, csak az ablak. Alatta a fészek, ami lényegében egy doboz egy saját, egykor „sweet home” feliratú műanyag házikóval, amiről egy hét után lerágta a matricafeliratot. A fészken félig egy jó vastag karton, rajta egy kilós zacskós táp, természetesen meg tudja emelni.
Aztán kikapaszkodik a dobozából – igazi erőművész –, majd kipottyan a radiátor réseibe, és onnan rohan tovább az állvány mögé. De valahogy előtte még egy régi széken lévő díszcsalán leveleit is eléri és LELEGELI. Most is látszanak a nyomai.
Szóval felmászott volna a csalános székre és onnan még elérte az ablakpárkányt, és még fordított egyet a vastag csipkefüggönyön és kiugrik? Nem hinném, de azért éjfél körül zseblámpával körbenéztem az erkélyen. Semmit sem találtam. Sőt, még az erkély alatt is körbenéztem, hátha ott egy Zsemle-tetem. De aztán gondoltam, ha kiesik egy ilyen kövér aranyhörcsög, azonnal ott terem egy macska vagy egy bagoly.
A nagyszobában közben felfedeztem, hogy egy szintén széken lévő törölközőt megrágott, begyűjtötte a fészekanyagot az újabb szökéshez.
Csapdát raktam ki: hörcsögsüti, répacsipsz, magok. Sehol semmi… Nincs nesz, nincs zaj. Éjszaka bezártam minden ajtót. A fürdőszoba ajtaján viszont alul szellőző lyuk van, ott be tudott mászni. A kád alatti „soha nem tisztítottuk, mert nem férünk hozzá” jó kis 70-es évek panelporában talán meghempergett és lepihent? Vagy a csöveknél szórakozik a klotyóban?
A nagyszobában, a kisszobában tegnap éjjel nem volt neszezés. De reggelre eltűnt a fürdőből és a konyhából a csali! Elvitte magával a napközbeni szunyára. Tehát még él! Csak hol a bizonyíték? Sehol egy rizsszemkaka, sehol egy kis forgács, sehol a lelegelt csalánlevél, egy konyhaszekrény mögötti lábnyom a finom porban.
Emeljünk a téten – gondoltam. Reggel a hörcsögsüti mellé pakoltam ki még több tápot, csokis kekszet – csokiszagra gyűl az éji vad –, almaszeletet – nehogy kiszáradjon szegény. Zsemle azóta is lapít.
