Delta Blues-ba oltott gyökerek, funk-os fordulatok, hiphop attitüd, némi country beütés, gondosan kidolgozott szövegelés, na és egy löttyintésnyi mocsok: így aposztrofálja magát a D.O.G., és ennél jobban mi sem jellemezhetnénk őket. Az idei PEN hivatalos fesztiváldalának szerzői következnek, pontosabban egy őrült napjuk!
[note note_color=”#fed88b”]
A D.O.G.-t a New Orleansban nevelkedett, de magyar születésű Ertl Dániel; az indiai származású, de kaliforniai Simran Sandhu és a Malájziában és Szingapúrban felcseperedő, de norvég származású Thomas Jensen alapította Pécsen, néhány évvel ezelőtt. A hét tagú zenekar most már országos ismertségre tett szert, szóval jönnek fel, mint a talajvíz![/note]
„Nyilván nem lóg együtt a zenekar összes tagja minden nap reggeltől estig, de azért vannak intenzívebb időszakok amikor huzamosabb ideig össze vagyunk zárva. Múlt héten is így volt. Ilyenkor a napjaink jóval mozgalmasabbak bulizás szempontjából. Reggel hat előtt nem nagyon érünk haza, sőt általában úgy kell minket hazaküldeni. Tehát kora hajnalban kedvesen megkér bennünket a vendéglátóipari egység még ott maradt néhány dolgozója, hogy esetleg távozzunk. Megtesszük. Irány mindenki haza, egy kis alvás még belefér. A felkeléssel akadnak problémák, de túl sok időnk nincs az önsajnálatra, hiszen indulnunk kell a forgatásra. Minket kértek fel az idei PEN hivatalos dalának megírására, a hozzá tartozó videó forgatását pedig Budapesten, egy stúdióban bonyolítjuk. Ezért a rohanás…
Egykor találkozunk a próbateremnél és összetakarítjuk az előző esti próbáról otthagyott romhalmazt, de csak úgy látszatra persze, aztán elkezdjük bepakolni a hangszereket és a kellékeket a buszba. Miután leellenőrizzük, hogy tényleg minden, ami fontos bekerült a járgányba még gyorsan beverünk egy kávét, megbeszéljük, hogy mindenki hulla a tegnapiaktól, és indulás. Mint az közismert, szigorú szabályok közé szorítva szeretünk élni, így egy óra késéssel útra is kelünk. Előkerülnek a szendvicsek, valamint az éthordós dobozok rántott hússal krumplipürével, mindenki szépen bekajázik aztán bepunnyad egy kicsit. Pest környékén magához tér a csapat, jó lenne megállni könnyíteni magunkon, de nem lehet, mivel késésben vagyunk. Így kénytelenek vagyunk találékonysággal megoldani a helyzetet, aki ült már hosszú órákat buszon, vágja miről beszélek.
Először egy szponzorhoz megyünk cipőket választani, és közben kiderül, hogy nem is késtünk, merthogy az összes történésre egy órával korábbi időpontot mondtak nekünk. Ravasz húzás, biztos ismernek minket! Este hat magasságában átrongyolunk a forgatás helyszínére, egy stúdióba, ahol izgatottan várjuk, hogy mi lesz a dolgunk. Megkapjuk a stábtól az instrukciókat, miszerint látványosan jól kéne érezni magunkat, némi általuk biztosított frissítő elfogyasztása közben. Ez nem esik nehezünkre, adjuk önmagunkat. Arra azért megkérnek bennünket, hogy a 18-as karikának ne kelljen kikerülnie a jobb alsó sarokba. A forgatás hajnali 5-ig tart, összepakolunk és reggel 9-re már itthon is vagyunk Pécsett. Kipakoljuk a buszt, és irány az ágy!”
És íme, a Pécsi Egyetemi Napok hivatalos fesztiválhimnusza!
[youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=bYvgivZg0Zg” width=”670″]
