Rejtélyes levél került elő egy tettyei ház tetőszerkezetének feljutásakor. Az 1916-os iratban a cigarettacsempészet és -árusítás fortélyaira oktatnak ki egy pécsi férfit. A levélből kiderül, hogy a legnagyobb orgazdák a kávéházak pincérei voltak.
Az épségben megmaradt küldemény egy gerenda és egy szarufa közé volt elrejtve, a tetőfedő ácsok találták meg, amikor szétbontották a tettyei ház öreg tetőszerkezetét. Éppen száz éve íródott, amikor az első világháború miatt komoly dohányhiány volt az országban, így Pécsen is.
1916-ban drasztikusan lecsökkent a magyarországi dohánytermelés, bármilyen mennyiséget értékesíteni lehetett volna. A Pécsi Dohánygyár ebben az időben szinte kizárólag a hadsereg ellátására gyártott. A trafikokban akkor mindennapos volt a felirat: „Czigaretta, szivar, semmiféle dohány nincs”. Ezért a lakosságnak más, illegális beszerzési utakat kellett keresnie.
Ínséges idők voltak
[su_box title=”Ínséges idők voltak” style=”soft” box_color=”#ddc5c2″ title_color=”#0c0b0b”]Ebben az időben sok élelmiszert már csak jegyre adtak. 1916. január 10-tõl bevezették a liszt- és kenyérjegyet. Jegyet csak azok kaphattak, akik nem rendelkeztek liszt- vagy gabonakészlettel. Az őstermelők napi liszt fejadagját 400 grammban, a nem őstermelőket 240 grammban állapították meg, amely 560 g, illetve 320 g kenyérnek felelt meg.[/su_box]
Ekkor élt Pécsen a levél címzettje, Kertész Ferenc is, akit Takács Ferenc, a MÁV állami felügyelője próbál rábeszélni a cigarettacsempészetre és -árusításra. A levélben tuti üzletet ajánl, alkalmanként 100 darab cigarettát küld, amit 30-40 százalékos haszonnal lehet továbbértékesíteni főleg a menő pécsi kávéházak pincéreinek, akik szintén ekkora haszonnal árulják majd szálanként a pult alatt. A levél írója szerint a legjobban a Pannónia (ma Palatinus Szálloda), a megyeháza aljában működött Royal és az Otthon (ma a Színház téri Corso) kávéházakban érdemes kereskedni.
Fontos tanács volt, hogy egyszerre ne legyen nagy mennyiség nála, mert ha lebukik, büntetés járhat érte, hiszen ha egy doboznál több van nála, az már elég gyanú arra, hogy valahonnan lopta. Ha a hatóság mégis kérdezi, akkor azt kell mondani: a frontra utazó német katonáktól szerezte – áll a levélben.
Ebben az időben már az is öröm volt, ha valaki néhány szálat birtokolt. A cigarettahiányról a korabeli újságokban rengeteg jegyzet, glossza, karcolat jelent meg, ezekből kiderül, hogy komoly közdelem folyt a cigarettáért.
[su_box title=”Íme néhány korabeli írás” style=”soft” box_color=”#ddc5c2″ title_color=”#0c0b0b”]„Okosnak kell lenni, ravasznak, kitartónak, aminthogy a háborúban ilyennek kell lennie mindenkinek, aki boldogulni akar. Négy darab Duna (cigaretta), milyen óriási boldogság ez. Kék, nagy, tarajos hullámú boldogság, amelyen tág tüdővel evezhetsz, s szíván a Dunát, elkábulván a büdösségétől, akár mindjárt belé is dobhatod magad.”
„Karikatúra-csinálók lerajzolják, hogy a szivar és cigaretta nélkül maradt dohányosok milyen tragikomikus ábrázatokat vágva zokognak a bezárt trafikok előtt, hogyan zarándokolnak hosszú libasorban, átvenni a „dohány-cédulát”, és hogyan udvarolnak, bukétákkal, annak a trafikos kisasszonynak, aki félredugott egyet-mást a mindennapos vevői számára.”
„Nézzünk csak be egy nagytrafikba olyankor, amikor a rég várt áru megérkezik. A jól értesültek egész serege lesi már ott a kiosztást s mikor ez megkezdődik, olyan tolakodás, tülekedés, veszekedés és verekedés támad, amely szemléltetően magyarázza meg, milyen lehet a harctéri jelentésekben olyan sokat emlegetett kézitusa.” [/su_box]
[su_box title=”A levél” style=”soft” box_color=”#cbddc2″ title_color=”#0c0b0b”]Budapest, 1916 Feladó: Takács Károly, állami felügyelő, Pályaudvar
Tekintetes Kertész Ferenc úrnak! Kedves Ferikém!
Ha némi mellékesre akarsz szert tenni, úgy vehetek részedre cigarettát. 100 darabonként 9-10 koronáért. 12-13 ért vígan el lehet adni még itt Pécsett is a kávéházakban a Pannónia, Royal, Otthon, teljes cigaretta szükségletét belül én látom a nem megvetnivaló mellékjövedelem, megjegyzem 100 darabot 12-koronánál olcsóbban még nem adtam nekik. Ők pedig 16-18-20 fillérért adják darabonként.
A közönség nagyon szívesen megveszi, mert azt hiszem, ott sem lehet nagyon dohányt kapni, ha gondolod, hogy tudsz így eladni, megjegyzem én sem keresnék semmivel sem többet rajta a fenti árak szerint. Az esetleges eladás módját a következőkben ismeretem: a legjobb eladni barátoknak-ismerősöknek, ott nem kell attól tartani, hogy a „dohányjövedék” megkárosítása miatt feljelentenének, amiért azonban a mai nehéz dohánybeszerzés mellett talán nem büntetnének meg. A legjövedelmezőbb a kávéházakban a pincérekkel való üzlet, ott gyorsan sokat lehet eladni. Először ismerős kávéházba mész, egyszerre nem viszel többet mind 3 darab, nehogy azt gondolják, hogy betörtél valahová… …vigyenek, mindenütt megmondod az igazat, hogy harctérre utazó német katonáktól vetted, ha valaki kérdi.
Oly kávéházban hol nem ismernek, nem viszel többet mint egy dobozt, mert már két doboz is elég ahhoz, hogy azt higgyék, hogy „emelted” valahol. Nem kell sehol feltűnően sem pedig lopva titkolózva tárgyalni, mert hát Pesten vigyázni kell. Ha van pénzed, úgy legjobb szeretném a szállítást utánvéttel, csak azért, hogy itt hamarabb tudnám forgatni a pénzt, de ha nincs is utánvétre pénzed, küldök hitelre is, remélem nem kell attól tartani, hogy egy este leszúrnátok és aztán se pénz se posztó. A másik szállítás módját akkor közlöm veled, ha esetleg az üzletet megcsináljuk.[/su_box]
