Sokan a mai napig abban a tévhitben élnek, hogy a prostituáltak élete csak kőkemény kiszolgáltatottságban telik, hogy kitartóik és kuncsaftjaik verik és kirabolják őket, hogy valamilyen formában érintkeznek kábítószerekkel, és persze sokan hiszik azt is, hogy a legősibb mesterséget űző lányok a nemi betegségek melegágyai. Természetesen a fentiekre is akad szomorú példa, ugyanakkor a telefonon és interneten keresztül leszervezhető pécsi erotikus munkások történeteiből a prostituált-élet egy másik oldala is kiderül.
A telefonos és internetes prostituáltak nem a filmekben látott útszéli éjjeli pillangók, nem botladoznak tűsarkúban a főutak melletti árkokban. Sokkal egyszerűbb és kényelmesebb felkeresni őket a töméntelen mennyiségű erotikus társkereső honlapok egyikén, ahol feltüntetik telefonszámukat és e-mail címüket is, egyéb nyomdafestéket nem tűrő pikáns részlettel egyetemben. Lapunk közel 30 örömlányt hívott fel, ám mindössze négy hölgy volt hajlandó nyilatkozni.
– Nincs ezzel a munkával semmi gond, a megítélésén kívül – mondta nevetve a 28 éves Klaudia, aki csupán 2 éve fogad lakásán klienseket. A pályakezdő lány boldogan meséli, hogy ez a munka számára „simán csak” gyors pénzkeresetet jelent, melynek köszönhetően egyrészt könnyebben tudja fizetni az albérletét, másrészt pedig az egyetemi ösztöndíját is ki tudja így egészíteni.
Álnéven, diszkréten csinálja, szülei és csoporttársai sem tudnak másodállásáról. Számára ez részmunkaidős elfoglaltság, szórakoztató, élvezetes hobbi, amit „a szex szeretete” miatt imád. Nem érezte még magát veszélyben, nincsenek rossz emlékei, ugyanis szűk, megválogatott vendégkörrel dolgozik, amit elmondása szerint már nem akar bővíteni.
Jázmin – mint sok más maszek prostituált – előzetes ismeretek nélkül csapott bele, ezért pedig összefutott néhány „tulokkal”, akik ugyan nem voltak vele erőszakosak, viszont néhány alapszabályt nem tartottak be. Mert szabályok bizony akadnak, mondja a 23 éves lány. A telefonhívást követően például illik adni a lányoknak legalább egy órát, hogy két kuncsaft között „átrendezzék a határidőnaplójukat”, lefürödjenek, és kisminkeljék magukat. Feszültséget okoz még a fiatal lány munkájában az is, hogy sok férfivendég nem ismeri a szolgáltatás „etikettjét”, nem akarnak előre fizetni, és nem mindig érkeznek megmosakodva, ami szerinte azért sok helyen már alapvetésnek számít. Mindenesetre a lány eddig nagyon élvezi a munkáját, semmilyen komolyabb összetűzésbe sem keveredett senkivel, amihez szerinte elengedhetetlen, hogy az ember laza és kedves legyen, de mégis határozott.
– Nagyon sokat segít ez a munka a mindennapi életben – mondja Vera, aki már hosszú évek óta fogad „irodájában” fizetővendégeket. Ő is keresetkiegészítésként űzi az ipart, de leginkább csak erotikus- és sima masszázzsal foglalkozik. Nagyon szereti ebben a munkában azt, hogy boldoggá tehet „rászorulókat”, és mivel főállásban is emberekkel foglalkozik, ez csak még egyszerűbbé teszi a dolgot. Problémája neki sem akadt még klienssel, mivel egy ideje már hanghordozás és beszédstílus alapján ki tudja szűrni a nem kívánatos vendégeket. Egyébként a masszázsból (és másból) befolyt összeg azért is jön számára jól, mert így tud ajándékokat vásárolni lányának és unokájának, akik elől évek óta tartja titokban szolgáltatásait.
– Nem vernek minket, nem kényszerítenek heroinozásra, nincsenek stricijeink – mondja határozottan Szabina, aki 4-5 éve teljesíti visszatérő vendégei kéréseit, melyek közt elmondása szerint akad kifejezetten meredek is. Szabinának ugyanakkor nincs ezzel baja, szó szerint imádja, hogy feltérképezheti saját- és mások szexualitásának rejtelmeit. Az egész egy üzlet, ő pedig olyan szolgáltatásokat nyújt, amiért sok-sok vendége rendszeresen tér vissza hozzá. Szerinte az egész „mizéria” a híradók és filmek miatt van, ma már ugyanis a legtöbb lány békében dolgozik egymaga, klienseik pedig nagyrészt normális, hétköznapi emberek, nem pedig „perverz gyilkosok”.
