Pécs legsűrűbben lakott városrésze ad otthont – érthető módon – a város legnagyobb oktatási komplexumának. Az Apáczai Nevelési Központ idén negyven éve nyitotta meg kapuit egy általános iskolával, bő húsz év alatt pedig egy tizenhárom egységből álló oktatási központ lett.
1974-75-ben már gyakorta esett szó egy nevelési központ létesítéséről. De valójában 1978-ban kezdődött az ANK története, mikor is Pécsett döntés született egy teljesen új, innovatív, komplex pedagógiai oktatási-művelődési központ létrehozásáról.
A lépést indokolta az akkori Lvov-Kertváros (a mai Kertváros) lakótelepeinek rohamos kiépülése és népesedése. Kifizetődő döntés volt, hiszen a Nevkó fel tudott nőni a városrész igényeihez, és ma számos intézményével jól kiszolgálja Pécs legsűrűbben lakott térségének családjait.
1979. szeptember elsején hangzott el az első becsengetés, immáron negyven éve. Megnyitotta kapuit a legidősebb tagintézmény, az 1. számú általános iskola. A terveknek megfelelően azonban nem álltak le az építkezések, gőzerővel folytatódtak, kereken egy év múlva öt új egység csatlakozhatott az elsőhöz. A két bölcsőde és a két óvoda (a központi épületegyüttestől távolabb, külön), illetve a 2. számú általános iskola.
Zökkenőmentesen nem zajlott azért ez sem: 1980. szeptember 4-én a Dunántúli Napló arról ír, még elég nagy a felfordulás a környéken, a 2. számú általános iskola igazgatója szerint a gyerekek még a betonlapok között játszanak, hiányos a tanári bútorzata, osztálytermeken keresztül hordják a cementes zsákokat. Ugyanakkor arról is beszámolnak, az 1. számú iskola teljesen megtelt, csak a 2-es fogad még tanulókat. Mintegy 900-an koptatták 1980 szeptemberében a Nevkó padjait.
Persze kicsit még torz volt a felépítés: a lakótelep fiataljainak korától függően indultak osztályok, a 2-es iskolában 7 első és 1 nyolcadik osztály indult. Lényeg a lényeg, mamutintézmény lett az ANK-ból egy évvel a nyitás után.
1981-ben újabb négy egységet csaptak hozzá a meglévőekhez: egy harmadik bölcsődét, harmadik óvodát, harmadik általános iskolát és megépült a Nevkó étterme. „Háromezer adagos” konyháról tudósítanak szeptemberben. Azt is írják, már alapozzák az uszodát is, megépül a központi épület „Pécs legnagyobb könyvtárával”, 300-400 személyes színházzal és „moziteremmel”. Elkezdődött a környék parkosítása is.
Ugyan a sportegység – és az uszoda – megnyitására még három évet kellett várni, 1982-re valóban elkészült a Művelődési Ház és a Könyvtár, ha nem is szeptemberre. Ebben az évben szállhattak meg először diákok a Középiskolai Kollégiumban is – ez sem lett kész tanévnyitóra. Érdekesség, hogy a munkálatok végi takarításban elsőéves egyetemista hallgatók is bőszen segédkeztek.
Ugyanakkor arról is írnak, sok a probléma az iskolakezdéseknél. A kertvárosi lakótelep öt általános iskolájába jár a pécsi általános iskolások egynegyede, a többi tanuló pedig harminchárom iskola között oszlik meg.
1984-ben átadták a Nevkó Sportegységét, ám az igazi mérföldkő 1986 szeptemberében következett az ANK történetében: elindult a gimnázium és szakközépiskola.
1990-ben a Művészeti Iskola kapott helyet a Nevkó kötelékében egy külön épületben, ugyanakkor a 3-as számú általános iskola megszűnt. Ezt minden bizonnyal a gimnázium bővülése indokolta, és az, hogy a másik két általános iskola bőven pótolni tudta a megszűnő harmadik funkcióit.
A legkisebbek felé nyitott az ANK a rendszerváltás után: 1992-ben a Korai Fejlesztő és Integrációs Központ nyitott meg, jóval később pedig a Korai Fejlesztő, Logopédiai és Gyógytestnevelési Intézet (1999-ben). Az ezredfordulón vált teljessé a csapat: utolsóként a Nevelési Tanácsadó foglalt helyet a komplexumban.
Közben több egység bezárt: a 2. számú bölcsőde 1995-ben, a 3-as pedig egy évre rá követte.
Ma 11 épület alkotja a Nevkót és a Pogányi Általános Iskolát, ami közigazgatásilag szintén hozzájuk tartozik. A patkó alakú együttes belső tere az úgynevezett Agora, amit 2010-ben újítottak fel.
A kiemelt kép forrása: Régi Pécs / Kistelegdi-gyűjtemény
