A koronavírus miatt kialakult vészhelyzet senkinek sem könnyű: aki egyedül él még inkább magányossá válhat, párok egymás idegeire mehetnek a 24/24 órás otthonlét alatt, a családokban pedig valószínűleg a gyerekek viselik legnehezebben az örökös bezártságot. Hiszen a kisebbek nem is feltétlenül értik, mi az oka annak, hogy hosszú időre otthon ragadtak. A nagyobbak pedig azért lehetnek kiakadva, mert nem járhatnak át a haverokhoz, talán még a suli is hiányzik ilyenkor. A szülőkre rengeteg feladat hárul most, többek között le kellene valahogy foglalniuk csemetéiket. Íme néhány tipp, hogyan könnyíthetnek saját helyzetükön.
Rengeteg ötletet meríthetnek a szülők az interneten is, léteznek külön a karanténban ragadt családok számára létrehozott Facebook-oldalak, mint például EZ ITT. De temérdek videót is találni a neten arról, hogyan tudjuk szórakoztatni gyermekeinket, míg tart a kényszerű „családi szobafogság”.
Alább néhány pécsi anyuka mondja el, ők hogyan vészelik át az otthoni unalmas órákat a járványhelyzet végéig, majd Kontrohr-Bősze Noémi pécsi tanácsadó szakpszichológus gondolatai következnek.
Pécsi anyukák tapasztalatai
3,5 éves kislányával és 1,5 éves kisfiával van otthon a vészhelyzet alatt Beáta és férje. Az anyukának és a kisebbik gyermeknek nem furcsa otthon lenni, hiszen ők még egyébként is a gyedet töltötték együtt. Annál szokatlanabb viszont, hogy az apuka is távmunkát végez most a házban, és a nagyobbik gyerek sem jár óvodába.
– A kislányunknál próbáljuk tartani a napi dolgokat, amiket az oviban megszokott: játék az udvaron, hintázás, motorozás, biciklizés. Bent a lakásban leginkább társasozni szeret, és a kreatív alkotás sem áll távol tőle, szívesen rajzol, színez, vagy barkácsol. Már régóta szeretett volna cicát, ez az egyébként nem túl kellemes helyzet jó alkalom volt számunkra egy állat befogadására, amit maga etethet, itathat és rendezheti akár az almot is. Mindemellett a házimunkába is igyekszünk bevonni, elpakol dolgokat, együtt főzünk, segít megteríteni. Persze rettenetesen hiányzik neki az óvoda és a barátai, minden nap érdeklődik, hogy mikor mehet újra. A kisfiunk napi rutinja nem változott, hiszen ő eddig is itthon volt. Számára talán az furcsa, de egyben örömteli is, hogy a nővére itthon van. Így tudnak együtt játszani és természetesen veszekedni is.
Nikolett és férje szerencsések, mindketten otthonról tudnak dolgozni, így nem vesztették el állásukat a járvány miatt. Két és fél éves kisfiukkal remekül elvannak otthon, egyedül egy udvar hiányzik az idillhez, hiszen most a social distancing, vagyis a közösségi távolságtartás miatt nem járnak el hazulról. Hogy miért kell otthon maradni, azt egyébként gyermeküknek is igyekeztek jól elmagyarázni, aki meg is értette, hogy „majd ha elment a koronavírus” újra eljárhatnak erre-arra. A fiatal pécsi anyuka hangsúlyozta, szerinte fontos mindent átbeszélni a porontyokkal. A kisfiú persze tele van energiával, így anyukájának folyamatosan újabb és újabb ötletekkel kell előállnia, amikkel együtt leköthetik magukat.
– Mi sokat főzünk együtt például: kevert tésztákat, kiflit gyúrunk, ilyenekkel nagyon jól elszórakozunk délelőtt. Az elérhető dolgainkból pedig játszóteret csinálunk a nappaliból. Ilyenkor párnák hevernek egymás hegyén-hátán, amiket akadálypályaként, vagy ugrástompítónak használunk, de varázspallóból csúszda is készül. Meseolvasás, illetve tévé is befigyel, mert van az a része a napnak, amikor nekem és a férjemnek is dolgozni kell. Ha épp semmi nem jó, akkor egy jól irányzott Mancsőrjárat helyrebillenti az egyensúlyt. Ezen kívül lassan bölcsibe megy, tökéletes az alkalom a szobatisztaságra neveléshez – fejtette ki lapunknak az édesanya.
A pszichológus válaszol…
Természetesen mindenki máshogy éli meg ezt az időszakot, a gyerekek lelkében is temérdek különböző folyamat játszódik le egyszerre. Hogy ezeket segítsünk a pécsi szülőknek megérteni, kikértük Kontrohr-Bősze Noémi tanácsadó szakpszichológus véleményét a témában.
Áldás, vagy átok?
– Az első és legfontosabb annak tudatosítása, hogy ki hogyan éli meg ezt a rendkívüli helyzetet. Áldás, vagy átok? Áldás, mert esélyt kaptam arra, hogy több időt töltsek azokkal, akikre az év nagy részében a rohanás, a munka, a sok tennivaló között a legkevesebb figyelem jut. Vagy átok, nyűg, mert össze vagyunk zárva, mert nem tudok mit kezdeni a kialakult helyzettel, felborult a jól kialakított napirend, a megszokott kerékvágásból kizökkentünk, újra kell strukturálni a mindennapokat, sőt az egész életünket. Ez sok feszültséget szül a családokban. Sok szinten kell most alkalmazkodnunk a kialakult nehéz helyzethez, a káoszban rendet teremtenünk, nem csak a környezetünkben, hanem saját érzelemvilágunkban is. Ez egy olyan társasjáték, amiben bárki bármit lép, az a többiekre is hat, de mindenki a saját tetteiért felelős – fejtette ki a szakember.
A szituációt a szülőnek kell jól kezelni, a gyerek tőle tanul
A szakember szerint ez egy folyamat, amit mi alakítunk, töltünk meg tartalommal. Itt fontos a cselekvés, amely egyben kontrollt is jelent. Ha cselekszünk, nem érezzük magunkat tehetetlennek. Vagyis jó ötlet kialakítani egy akciótervet, cselekvésbe fordítani a mindennapok káoszát most még fontosabb, mint bármikor eddig, tette hozzá.
„hogy hogyan kezeljük egyéni és családi szinten a kialakult krízist, miként küzdünk meg vele, a gyerekeink számára példaértékű lesz”
– így a pszichológus. Hozzátette, ez egy útravaló, egy térkép a kicsiknek, hogy ha majd későbbi életük során nehéz helyzetbe kerülnek, vissza tudjanak nyúlni a szülőktől látott megküzdési módokhoz, formákhoz, amelyeket most észrevétlenül ugyan, de nekik is tanítunk.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy lesznek könnyebb és nehezebb napok: a gyerekek viszont figyelnek, éreznek bennünket és ebből a nehéz időszakból arra fognak emlékezni, hogy milyen volt otthon az együtt töltött idő.
Elmondta azt is, hogy a kisebb gyerekek valószínűleg nehezebben értik meg, miért nem lehet elmenni otthonról, miért nincs óvoda, vagy játszótér, miért nem mehetnek a nagyszülőkhöz, miért kell olyan sokszor kezet mosni, anyának és apának pedig takarítani. Mindazonáltal nekik is fontos és kell is beszélni a kialakult helyzetről, a járványról, emelte ki.
– Nem szabad titkolózni, mondván, hogy úgysem értik meg. Persze életkoruknak megfelelően világosítsuk fel őket. Ebben segítenek a már neten is elérhető kis videók és mesekönyvek. Látják, tapasztalják, hogy valami történik körülöttük, amire ha nem kapnak megnyugtató magyarázatot, félelmetesebbnek tűnhet, mint egyébként – mondta a pszichológus.
Miért fontos a tervezés?
A gyermekes családok esetében az időtöltés megszervezése szempontjából fontos tényező, hogy egy kis lakásba szorultunk-e be, vagy kertes családi házban kell kitalálnunk, mit is kezdjünk magunkkal, egymással.
„Minden családban keletkezik feszültség. a bezártság ilyenkor nem segít, sőt sok szunnyadó konfliktus épp így lát napvilágot. De egyben lehetőség ez az élethelyzet arra is, hogy rendezzük nézeteltéréseinket”
– hívta fel a figyelmet Kontrohr-Bősze Noémi.
A tökéletességre törekvést most megtanulhatjuk gyorsan elengedni. Tűzoltás van, túlélés, és minden úgy lesz „tökéletes”, ahogy belefér a közösen kialakított napirendi struktúrába. Most mindenkinek elnézőbbnek és megengedőbbnek kell lennie egymással és önmagával szemben is. Csak így tud működni az elkövetkezendő időszak.
Tippek a szakembertől
- Készítsünk napirendet, ne engedjük elúszni a napot! Vonjuk be a kicsiket és a nagyokat is a megalkotásába, a dekorálásába. Ha elkészült, tegyük jól látható helyre, hogy mindenki követni tudja, mi következik. Ez a piciknek is segít a tájékozódásban.
- Legyenek szabályok. Például digitális eszközök használatára vonatkozóan, vagy hogy mennyi időt töltünk tanulás, munka, szórakozás, szociális hálónk erősítése céljából ezeken az eszközökön.
- Mindennek legyen meg a helye! Munkának, tanulásnak, megnyugvásnak. A kis lakásban élők szempontjából óriási jelentősége van annak, hogy mindenki el tudjon vonulni egy zugba, ahol picit egyedül lehet. Tudjunk kérni én-időt a család többi tagjától, és ezt mindenki tartsa tiszteletben.
- Rituálék bevezetése, például kupaktanács (kupak a földre középre, a családtagok pedig körbeülik), ahol mindenki elmondhatja milyen jó és rossz dolog történt vele aznap, megfogalmazhatja sérelmeit, félelmeit. Ez a családi „szertartás” alkalmat ad a bocsánatkérésre, a dicséret és az egymás iránt érzett hála kifejezésére, szabályok megalkotására, újratervezésére mindenki igényének figyelembevételével.
- A mozgás talán a legfontosabb. A gyerekek aktív lények, rengeteg energiával rendelkeznek, ez hajtja őket a világ megismerésére. A mozgás számunkra is nagyon fontos, egészséges és a legjobb feszültségoldó. Ezzel az energiával kell most valamit kezdenünk. Ha bent is ragadunk a lakásban, kialakíthatunk akadálypályát a berendezésekből, asztalból, székekből fotelokból. Most ne törődjünk a renddel, inkább alakítsuk ki együtt a pályát, majd pakoljunk el együtt annak végeztével! Ebből is sokat tanul a gyermek.
- Az akadálypályát összeköthetjük, variálhatjuk kincskereséssel. Feladványokat, vicces feladatokat helyezhetünk el a lakás/ház különböző pontjaira, amik megoldása elvezeti a kisebb és nagyobb gyerekeket is a „kincshez”.
- Készíthetünk saját heti edzéstervet magunknak, illetve móka-tornát a kisebbeknek.
- Sok relaxációs és mindfullness gyakorlatot találni az interneten, amiket most elkezdhetünk bevezetni akár a csendes pihenő idején, vagy az esti lefekvéshez készülődve, a napirendbe iktatva. Mindannyiunknak, életkortól függetlenül szükségünk van arra, hogy kicsit elcsendesedjünk, a rengeteg feladat közepette, lelassuljunk, visszataláljunk önmagunkhoz és gyermekeinknek is segítsünk ennek elsajátításában.
- Lehet kreatívkodni gyurmából, festékből, színes papírokból. Mindezek feszültségoldó eszközök is. Készítsünk só-liszt gyurmát, vagy főzött gyurmát. Terítsünk le egy viaszos vászon abroszt a földre, vessük le a cipőt, papucsot, zoknit, és indulhat a gyurma lábujjakkal történő felfedezése! Ugrálhatunk rajta, lehet toporzékolni, vagy egyszerűen csak hagyni, ahogy a lábak belesüppednek a puha anyagba.
- Tarthatunk családi táncparádét is, ahol felcsendülhet mindenki kedvenc muzsikája. Erre lehet készülni, feldíszíteni a lakást, kicsinosítani magunkat, vagy akár egymást, beöltözni egymás ruháiba. Betanulhatunk közös koreográfiát, akár családilag egyet, akár gyerekek és szülők külön-külön, amit bemutathatunk egymásnak és meg is taníthatják a szülők a gyerekeket és fordítva.
- Sminkeljük ki csukott szemmel egymást! Nagyon vicces lesz!
- Angyalkázás: a családtagok nevét felírjuk kis cetlikre, összehajtjuk őket, beletesszük egy kalapba, vagy valami tálkába, edénybe. A nap elején mindenki húz egy nevet, amit nem árulhat el senkinek. Az egész nap során azzal a személlyel kell jócselekedeteket tenni, segíteni neki, dicsérni, figyelni rá, egyszóval az „angyalkájának lenni”. A nap végén pedig mindenki elmondhatja, hogy szerinte ki volt aznap az ő „angyalkája”. Nagyon jó móka, arról nem is beszélve, hogy építi a családi kapcsolatokat, megtanít figyelni a másikra, segíteni, és növeli a családi összetartozás érzését is. Támogatja azt a bizonyosságot, hogy mindenki fontos.
- Hasonló kreatív móka lehet, hogy az előbb említett módon összeírjuk cetlikre a családtagok neveit, összehajtjuk, összegyűjtjük egy tálba, mindenki húz egy nevet, akit szintén nem lehet a többiek előtt felfedni. Mindenki, akit húzott, azt rajzolja, vagy festi le egy lapra. Lehetőleg hangsúlyozva az adott személy jellegzetes tulajdonságait, jellemzőit. Lehet mindezt viccesen! Ha készen vannak a remekművek, kiállítást szervezünk: egy falra kiragasztjuk a képeket, majd mindenkinek ki kell találnia, hogy melyik lehet az amelyik róla készült.
- Ugyan ezen módon el is lehet játszani, mutogatni a többieknek a kihúzott családtagot, a többieknek pedig ki kell találnia, hogy ki az.
- A gyerekek párt alkotva, egymással szemben ülve, egy ceruzát közösen fogjanak meg. Beszéljék meg, hogy ki fog irányítani, lehet felváltva is. Majd egy rajzlapra, beszéd nélkül rajzoljanak közösen valamit (kutyát, lovat, virágot, házat). Ez a gyakorlat erősíti a testvéri kapcsolatot, együttműködési készséget.
- Heti egyszer, mondjuk hétvégén, tarthatunk rendhagyó étkezést például a nappali közepén. Berakhatunk madárcsicsergést, patak csobogást imitáló hangokat a háttérben, egy plédet leterítve, kosárból közösen szedhetjük elő a finom ebédet mindenkinek. Mintha csak kirándultunk volna és piknikeznénk.
- A webkamerák is sokat segítenek abban, hogy ne érezzük annyira bezárva magunkat. A google earth segítségével otthonról kiindulva elsétálhatunk az óvodáig, iskoláig, a közeli boltokba, a kedvenc játszótérre, vagy a kis barátaink otthonáig.
- A theeducatorsspinonit.com oldalán 30 virtuális kirándulást tehetünk a természetbe.
- Nagyobb gyerekekkel lehet főző- vagy sütőversenyt szervezni. A család lesz a zsűri, aki pontoz. Mindez még viccesebb, ha időre megy!
- Szinte alig van idő a felhalmozott, kinőtt ruhák, vagy régi, már nem használt játékok között való selejtezésre. Itt az idő, hogy mindent kiömlesszünk a szoba közepére és bolhapiacot játszhatunk. Olyan játékok kerülhetnek elő, amikkel rég nem játszottak és most az újdonság erejével hatnak. Biztosak lehetünk, hogy kapunk 1-2 óra szabadidőt. A rumliból közösen varázsolhatunk aztán rendet, miközben rendezettebbé, szellősebbé válnak a szekrények és a játékos polcok.
- Az ócska, lyukas zoknikból mókás bábokat varázsolhatunk. Az elkészült bábokkal pedig bábelőadást tarthatunk.
- Kinek mi jut eszébe a tavaszról? Elő az üvegfestékekkel! Az ablakon kiélhetjük a fantáziánkat! Családi alkotás születhet itt is. Majd amikor kigyönyörködtük benne magunkat, jöhet a közös tavaszi ablakmosás.
- Kártyavár készítése. Igazi kihívás az egész család számára!
- Nagyobbaknak: saját kódnyelv kitalálása, benne betűk, számok, képek. Írjanak levelet így egy családtagnak!
- Saját társasjáték készítése, amit este együtt ki is próbálhatunk.
- Biztos van otthon fényképezőgép (ha nincs, jó a mobil is). Találjunk ki egy témát, és kérjük meg a gyerekeket, hogy annak mentén készítsenek minél több képet otthon.
- Fogjunk be egy füzetet „Természet-napló”-nak! Kinézve az ablakon, a gyerekek feljegyezhetik ebbe a füzetbe, amit látnak: madarakat, virágokat, időjárást. Akár még rajzokat is készíthetnek hozzá, vagy ragaszthatnak bele.
- Szinkronizáljunk! Valamelyik gyerekműsort, vagy családi filmet némítsuk le, és próbáljuk meg szinkronizálni.
- Ehhez hasonlóan egy mesekönyv képek alapján történő elmesélése is szerezhet számunkra vidám perceket, főleg, ha sok vicces elemmel átszőve meséljük. Mesélheti a felnőtt a gyerekeknek, de nagyobb gyermeket is megkérhetünk, hogy ily módon szórakoztassa a kisebbeket. Mennyire megváltozhat egy kedvenc, jól ismert mese cselekménye!
- A társasjáték, olvasás, felolvasás egymásnak mindig nagyon hasznos időtöltés. Még inkább, ha ezt valahol begubózva, egy elemlámpával tesszük, a kedvenc csemegénkkel.
