A férfiak önérvényesítőek, a nők pedig együttműködésre törekvőek ha konfliktusról van szó. Ám mindegy, hogy az erősebbik vagy a gyengébbik nemről beszélünk, a jó problémamegoldó készség elengedhetetlen a boldoguláshoz.
A férfiak és nők nemhogy a problémák megoldásában, de már abban is igencsak különböznek, hogy mit értenek probléma alatt. Míg egy férfit nagyon zavarhat, ha otthon valamit nem talál a helyén, vagy az évek óta rendszeres heti ütemterven változtatnia kell, addig a nők ezeken a területeken jóval rugalmasabbak, ugyanakkor a kapcsolati, érzelmi viszonyulásokra érzékenyebbek. Vagyis sokkal rosszabbul érinti őket például egy ingerült hangnemben érkező megjegyzés, vagy egy elfelejtett évforduló.
– Nemi különbségeket a konfliktusmegoldásban is találunk: a férfiak inkább önérdekérvényesítők, a nők ezzel szemben az együttműködésre törekednek. A másik, hogy míg a férfiak praktikus megoldásokat keresnek, addig a nők számára a kapcsolat minősége, a kapcsolathoz fűződő érzelmek is nagyon fontosak – magyarázza Láng András, a PTE Pszichológia Intézet Fejlődés- és Klinikai Pszichológia Tanszék egyetemi adjunktusa.
A férfiak homlokegyenest nekimennek a vitapartnerüknek; ezzel szemben a nők a konfliktus megoldásának indirekt módszereivel próbálkoznak. Ezeknek a különbségeknek a gyökerét a férfi és női agy különbségeiben is kereshetjük. A férfi agyra ugyanis inkább a rendszerező működés, míg a női agyra az empatikus működés jellemző – teszi hozzá a szakember. Ez feltételezhetően az evolúció során alakult így, de természetesen a szocializációnak is fontos szerepe van.
A jó problémamegoldás azonban – függetlenül attól, hogy férfiak vagy nők vagyunk – rendkívül fontos a boldoguláshoz. Ezeket a stratégiákat pedig a szüleinktől tanuljuk meg., ráadásul elsősorban nem szóbeli útmutatás, hanem utánzás, modellkövetés útján. Így a rossz problémamegoldás – de a jó is – generációról generációra „öröklődhet”.
– A legfontosabb, hogy gyermekeinket nem az összes probléma távoltartásán keresztül tudjuk felkészíteni a felnőtt életre. Sokkal fontosabb, hogy az életkoruknak megfelelő problémákban hagyjuk, hogy kipróbálják önmagukat. Egy kisebb iskolai összezördülést, egy játszótéri lapátelvételt nem feltétlen a szülőnek kell megoldania. Így a gyermek visszajelzést kaphat társaitól, és ennek függvényében úgy tudja alakítani stratégiáit, hogy az a kortársak számára is elfogadható legyen – tanácsolja a szakpszichológus.
Természetesen, mint sok más területen is, a problémamegoldó stratégiáink egész életünk során alakíthatók. A konfliktuskezelés hatékony tanulása professzionálisan erre képzett trénerek, pszichológus, mentálhigiénés szakemberek segítségével valósulhat meg. Itt elsősorban nem az egész élettörténetet feltáró terápiákról van szó, hanem egy lehetőségről arra, hogy önmaguknak szokatlan helyzetekben, szokatlan szerepekben kipróbáljuk, és a csoport vagy szakember visszajelzéseiből leszűrhetjük, érdemes-e változtatnunk.
