Augusztus 14. Erre a napra már több mint fél éve készültem, ugyanis ekkor vettem meg a napijegyet a Sziget fesztiválra. Nagyon vártam, hiszen még sosem voltam ilyen nagy fesztiválon, és valószínű, hogy nem mostanában megyek legközelebb. Beszámoló.
Szevasztok! Welcome! Wilkommen! Salve! Aloha!
A belépés a szigetre egész gyorsan és könnyedén ment. Először le kell ellenőriztetned a jegyed, ahol elkérik a személyi igazolványod. Majd a következő kapunál lecsippantják a karszalagot és megjelenik a fejed a kijelzőn, vagyis az első kapunál gyorsan leszkennelték az igazolványodat. Ezután újra megállítanak, belenéznek a táskádba, ha nem találnak semmit, akkor tovább mehetsz. De van ott van még a fémdetektoros kapu, ahol ha bejelzel, egy biztonsági őr vár a kézi fémdetektorával. És nem viccelnek: egy fiatal fiúnak pillanatok alatt bedugta a lába közé a detektorát az őr. Bár semmit nem talált, tovább is mehetett, de elég bizarr jelenet volt.
Bent vagy!
Nagyjából egy háromnegyed órás ellenőrzés után beértél A Szigetre, juhu! Ezután jön a kérdés, hogy merre tovább. Sör, séta, sör, koncert, és kezded elölről. Házasságkötő sátorral, cipőbolttal, drogériával, kézműves udvarral, néptáncosokkal, kormányablakkal és match pointtal is találkoztunk, ahova bemész, puszit kapsz valakitől, majd eldöntheted, hogy az bejön-e vagy nope.
Jön a vihar!
Két órája vagyunk bent körülbelül. Hét óra van. Hangosból, kivetítőkről szól a figyelmeztetés: „Figyelem, heves esőzés és fokozott villámtevékenység várható!” Nem foglalkozunk vele, iszunk tovább, „úgyis elkerül minket” – gondoltuk. Hát nem került el. Kis időn belül megérkezett az ítéletidő, hatalmas széllel, esővel. A szél nagyon kellemes volt, főleg ahogy azt a sok port befújta a szádba, szemedbe, mindenedre.
Vihar van!
Az időjárás elől mindenki a nagy sátorba menekült, ahol meleg volt és nulla levegő. Jó, mindegy, menjünk el innivalóért, ha szerencséd van, egy félórás sorban állás után kérhettél is. Mondanom sem kell, hogy az árak eléggé el voltak szállva: egy dobozos sör 800 forint, egy vodkaszóda pedig 1530 forint volt – mindez a koszban…
Nem bírjuk a sátrat, menjünk ki!
Amikor már tiszta heringparti és büdös volt bent, akkor úgy döntöttünk, hogy bármi is van odakint, kimegyünk. Mint megtudtuk a külföldi vendégektől, az egyik drogériában szerencsére árultak poncsót mindössze háromszáz forintért, így irányba vettük a helyet. Szakadó eső, nagyon hosszú sor. Nem baj, kivárjuk. Mire lett poncsónk, irány a Kiscsillag koncert! Itt a legjobb és egyben a legviccesebb dolog az volt, hogy ha valaki meghallotta, hogy magyar vagy, nagyon örült neked, mintha valami külföldi fesztiválon lennél. Hát…
Vége a Kiscsillagnak, irány a nagyszínpad, és az Arctic Monkeys koncert!
Én személy szerint nem vagyok nagy rajongójuk, de ki ne akarná élőben látni a két lábon járó tesztoszteron-bombát, Alex Turnert?! A frontember nem okozott meglepetést: minden mozdulatával uralta a színpadot, kis flegmaságával, lazaságával pedig biztos gyűjtött még néhány női rajongót. A koncert nem hagyott mély nyomot bennem, Alex Turneren kívül egy pozitívum azért volt még az egészben: mivel mindenki a koncerten volt, így nem kellett sokat várni a pultnál.
Ez erdélyi konyhás már csak angolul tudott
A nagyszínpaddal szemben helyezkedett el az „ételudvar”, ahol ehettél lángosból készült hamburgert, tésztát, gyrost, és akár sült kolbászt is. Mi utóbbit választottuk, be is álltunk az Erdélyi Konyha nevezetű hely elé a sorba. Kértem egy szál kolbászt, mellé pedig csónakburgonyát. A barátom közben mondja, hogy ő is enne, de neki elég egy fél, ezért szólok a lánynak, aki kiszolgált minket, hogy ott van egy fél, azt még legyen szíves és dobja hozzá. Erre viszont olyan választ kaptam, amire nem számítottam egy magyar fesztiválon: „I’m sorry, I don’t understand!” Jó, végülis ez minden magyar fesztiválon előfordul… ja nem.
Áthidaltuk a nyelvi nehézségeket, majd eljött a fizetés pillanata: 4500 forintot kértek el egy kolbásznak nem igazán mondható, hideg valamire és egy kis adag hideg csónakburgonyára.
Elég volt, menjünk haza!
Az ínycsiklandó vacsora után elindultunk pesti barátunkhoz aludni kicsit spiccesen, kicsit fáradtan. Szomorúan hallottam, hogy onnan még egy óra mire odajutunk, a legjobb esetben. Persze kicsit több volt, hiszen mindenki meghallotta, hogy hazamennék, elég volt, ők is kedvet kaptak hozzá, így nagyon sokan velünk együtt indultak haza. Egy 20 perc múlva kikeveredtünk a fesztiváli forgatagból és csak sodródtunk az árral egészen a HÉV-ig, ahol itt is meg szeretném köszönni azoknak a kedves fesztiválozóknak, akik annyira siettek haza, hogy muszáj volt fellökniük a tömegközlekedési eszközre.
Összességében nem volt rossz a fesztivál, de a közeljövőben biztos nem megyek. Nagyon sokan vannak, a fesztiválozók csaknem 80 százaléka külföldi, és nem utolsó sorban drága is. Mármint azoknak, akiknek nincs diákjuk, és csak egy napra szeretnének menni. Egy gyors számtan: 20 ezer forint volt a napijegy, és bent a Szigeten 20-30 ezret tuti elköltesz, vagyis 50 ezernél járunk. Görögországba megyek nyaralni 40 ezerért egy hétre, és ebben a szállás és az utazás is benne van. Nekem az utazás, a nyaralás, a tengerpart, a nyugalom jobban bejön.
