Kiderítettük, hogy mit csinálnak a pécsi Honda-rajongók a pécsi Honda-klubban. A megfejtés persze egyszerű, közösen imádják és tisztelik az autómárkát. De azért a klub élete ennél többről szól.
Bizonyára sokan nem tudnak mit kezdeni azzal, amikor meglátnak egy parkolóban fél tucat embert, amint azok zsebre tett kézzel állnak egy-két autót komolyan szemlélve. De mit csinálnak? Van valami gáz, nem indulnak a járgányok? Nem, ők egy autóklub tagjai. Jó, de hogyan működik egy autóklub? Ahhoz, hogy ezt kiderítsük, felkerestük a pécsi Honda-klubot, azaz a Rice Crew Pécset.
Gönczör Gergely, a „rizsrakéták” (a Hondák beceneve) rajongói klubjának egyik alapító tagja lapunknak elmondta, hogy a klubot 2006 környékén hozták létre társaival – akikkel akkoriban együtt „vendéglátóztak” – azzal a céllal, hogy a pécsi Honda-barátoknak, amilyenek ők is, legyen egy összefogott és aktív köre, hogy legyen egy biztos pont számukra a városban, ahol a kocsijukkal kapcsolatos kérdéseket meg tudják vitatni.
Megalakult tehát a Rice Crew Pécs, azaz a pécsi Honda-klub, melynek honlapját Gönczör készítette el. Ezután – folytatta – jött a „toborzás”. Ez alatt azt kell érteni, hogy az alapító tagok a klub szórólapjaival járták a várost- és a megyét, és ha láttak egy Hondát, aggattak rá egyet abban a reményben, hogy az adott kocsi tulajdonosa is beszáll a csapatba.
Az apránként szállingózó tagok kezdetben parkolókban gyűltek össze, beszélgetéseik közös pontja pedig ekkor még természetesen a Honda volt. A márkához – mesélte Gönczör – minden tag egyfajta gyermekkorban gyökerező nosztalgikus szeretettel viszonyultak és viszonyulnak a mai napig. Mindemellett persze azért is választották a Hondát, mert az a technikai minőség, amit ezek a járgányok a 80-90-es években nyújtottak, mind a mai napig meghatározó élményt szereznek valamennyiünk számára.
Ez a mélyen gyökerező rajongás pedig megnyilvánul a klub összejövetelein is, hiszen ezeken a kis gyűléseken olyan fontos dolgokat vitatnak meg, mint például, hogy ki milyen módosításokat hajtott- vagy hajtana végre autóján. Sokan hosszasan el tudnak beszélgetni arról is, hogy vajon szükséges-e, vagy jó dolog-e a kocsik tuningolása, vagy sem? Sőt, gyakran saját régebbi tuning-munkáikat is kritizálják.
A kezdeti időszak után azonban – ahogy egyre jobban összeszokott a csapat – kiderült, hogy sokkal több közös témájuk van a kocsiknál, a Honda-rajongók köre pedig apránként baráti társasággá vált. Az összeforrott, összetartó klub idővel kinőtte a parkolókat, elkezdtek ugyanis bulisabb, aktívabb összejöveteleket szerezni.
Ma már évente 3-4 alkalommal rendeznek kisebb-nagyobb helyi találkozókat, melyeken már nem csak az autók teljesítményéről és spoilerekről beszélgetnek, hanem inkább bográcsoznak és strandolnak egy nagyot Orfűn, Malomvölgyben, vagy a Dombay-tónál, túráznak a Mecsekben, borkóstolós vacsorákat hoznak össze, vagy épp gokartoznak.
Persze azért a Hondák sem maradnak ki a jóból, hiszen a találkozókon a tagok rendületlenül fényképezik saját, és társaik autóját, vagy összejönnek egy nagy közös szerelés erejéig, de autós túrákat is szerveznek a térségben.
A helyi találkozók után pedig csak egy lépés vezetett el az országos Honda-találkozó megszervezéséig, amire Orfűn került sor, és több tucat Hondát és persze a kocsik szerelmeseit hozták itt össze.
Az évek során természetesen változott a csapat összetétele – mondta Gönczör –, néhányan elköltöztek vagy kevésbé aktívak a közösségben, jöttek és jönnek újabb emberek is, de mindig megvolt és meg is van az a márkaszeretet, amivel nem csak a Honda, hanem az összes többi japán autó felé viszonyul a csapat. Épp ezért sem meglepő, hogy a klubban a különböző típusú Hondákat birtokló tagok mellett akad Nissan tulajdonos is.