Két esztendeje törvényben rögzítették, hogy minden középiskolás diáknak ötven órát kell önkéntes munkával töltenie érettségi vizsga megkezdéséhez. Mindezt tanórákon felül, szabadidőben. És hogy miként élik meg ezt az új kötelezettséget ők maguk? Három pécsi diákot kérdeztünk tapasztalataikról, élményeikről.
[box title=”Egres Kata (9. osztály) PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium és Szakközépiskola” box_color=”#e4c3d7″ title_color=”#482d40″]
Hol önkénteskedett eddig?
– Egykori általános iskolájában, felújítási munkákban vett részt
– Közösségi futásokon, és pályabiztosítási munkákban segédkezett
Annak ellenére, hogy Kata még csak kilencedikes, az ötven óra önkéntességből negyvenötöt már teljesített. Nyolcadik után például visszatért volt iskolájába, és néhány diákkal közösen segítettek a pakolásban, illetve az épület berendezésében. Mindezt még azelőtt tette, hogy a törvény kötelezte volna rá. Jelenlegi osztályfőnöke, Tarnai Gábor pedig rengeteg olyan programot szervez, amelyhez önkéntes alapon lehet csatlakozni – így lelkesedése nem lankadt a gimnáziumban sem.
Számára az egyik legjobb dolog mindebben az, hogy többféle területen szerezhet tapasztalatokat, és barátaival együtt dolgozhat, „építgethetik a csapatszellemet” – mondja Kata. A munka utáni elégedettség érzése, hogy tett valamit egy közösségért és segített másoknak pedig külön öröm. Mindennek ellenére lelkileg megterhelő önkéntes munkákat eddig nem mert vállalni.
– Nemrég lehetőségem lett volna arra, hogy a Dóri Házban dolgozzam egy kicsit, de úgy éreztem, túl gyenge vagyok még ehhez. Talán később, kicsit meg kellene erősödnöm.
A kilencedikes lány hamarosan újabb közösségi munkában vesz részt. Többedmagával a Rátgéber Kosárlabda Akadémia rendezésében megvalósuló Olimpiai Reménységek Versenyén segédkezik majd. Ide kiváló angol nyelvtudása miatt hívták.[/box]
[box title=”Nyilas Ferenc – (12. osztály) Leőwey Klára Gimnázium” box_color=”#263d63″]
Hol önkénteskedett?
– a Pécs-Normandia Lions Club Családi Napközijében
Angol korrepetitorként került a klub napközijébe, ahol 6-14 éves korú diákoknak segített az idegennyelv-tanulásban, de természetesen más tantárgyakkal is megkeresték. Az ötven órát teljes egészében itt dolgozta le, minimum heti háromszor a napköziben töltötte a délutánjait. Feri azonban nem érezte terhesnek a feladatot, volt általános iskolájában a mai napig önkéntes alapon segít a tanulók felzárkóztatásában.
A végzős diák szerint az egészben az volt a legmegdöbbentőbb, hogy testközelből látta, mekkora társadalmi különbségek vannak a gyerekek között. Amíg egyes tanulók Iphone-nal és tablettel érkeztek a napközibe, másoknak ennivalóra is alig jutott.
– Nagyon hamar megismertem a gyerekek élettörténetét, és voltak nagyon elszomorítóak. A tanítás mellett meghallgattam a bajaikat és próbáltam tanácsokat is adni. Egyes diákokkal folyamatosan tartjuk a kapcsolatot.
Személetmódjában nagy változások nem történtek az önkéntes munka hatására, de egy-két dologban azért formálódott – teszi hozzá Feri. Mint mondja, még kevésbé lesz előítéletes, és mielőtt valakit a külseje miatt elkönyvelne, inkább igyekszik megismerni az illetőt. Emellett jóval türelmesebb lett, hiszen a korrepetálás edzésben tartja az idegeket.
[/box]
[box title=”Trócsányi Vera (11. osztály) Deák Ferenc Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola” box_color=”#b7cd48″]
Hol önkénteskedett?
– saját gimnáziumában
– a pécsi Menedék Ifjúsági Klubban
Az ifjúsági klub a város egyik szegregált területén, Gyárvárosban működik, egyebek mellett programokat szerveznek az ott élő fiataloknak és hátrányos helyzetű gyermekeknek. Vera a kötelező ötven óra közösségi szolgálatból húszat töltött náluk, együtt játszott, és kreatívkodott a kicsikkel, nagyokkal – gyöngyöt fűztek, táncoltak.
Bár a gimnazista lány – saját elmondása szerint – korábban is tisztában van azzal, hogy élnek a városban szegény sorsú gyerekek, mégis sokkolta, amit tapasztalt.
– Ami talán a legrosszabb érzés volt, hogy láttam: ezekben a gyerekekben minden megvan, ami a szociálisan előnyösebb körülmények között élő társaikban, mégsem tudják teljesen kibontakoztatni a tehetségüket.
Vera saját bevallása szerint biztosan nem került volna kapcsolatba ezzel a szervezettel, ha nincs a kötelező ötven óra, de vélhetően önkénteskedni sem ment volna el soha. Az egyik legfontosabb hozadéka ennek az időszaknak pedig az, hogy mérhetetlen tiszteletet érez a szociális munkások iránt, akik szívvel-lélekkel foglalkoznak a gyerekekkel.
– Amit a Menedék Ifjúsági Klub tesz, többet ér mindannál, ami az iskolában vagy a gyerekek saját családjában történik – így a lány.[/box]
