A karácsonyi készülődés az év egyik legmeghittebb időszaka. Így volt ez régen is, ám a szokások rengeteget változtak az 1900-as évek falusi miliőjéhez képest. Kőszegi Gáborral, a Janus Pannonius Múzeum néprajzos muzeológusával utaztunk egy kicsit az időben, és eláruljuk mit ettek, mit ajándékoztak, és hogyan szilvesztereztek elődeink.
A varázslatos asztal
A karácsonyi asztalra vagy az alá, vagy akárcsak a közelébe helyezett tárgyak, eszközök különleges mágikus hatalommal bírtak. Az ide helyezett ételek, amelyeket általában megfelelő sorrendben fogyasztottak el, a család tagjainak az egészségét biztosították a néphit szerint. Elsősorban egész kenyér, néhol kalács is került az asztalra – hogy egész esztendőben legyen. Ezen kívül hüvelyesekből készült ételek, aszalt- és friss gyümölcsök, sült tök, mákos tészta, mézbe mártott fokhagyma, dió, alma is előfordult a karácsonyi menüben, pálinkát pedig mindig fogyasztottak.
A karácsonyi asztal morzsáját különös becsben tartották, többnyire mágikus és gyógyító eljárásokban használták fel azokat. A maradékot pedig legfeljebb elégetni lehetett, ha másra már nem kellettek.
Az asztal alá szénát, szalmát vitt be a gazda, hogy azután az állatok alá tegye, ezzel biztosítva egész esztendőre az egészségüket. A bő termést igyekeztek befolyásolni a szintén az asztal alá helyezett magvakkal, szemes terményekkel teli szakajtókkal. Ez utóbbiakat többnyire a tyúkoknak adták, hogy jobban tojjanak – meséli Kőszegi Gábor.
Forrás: istentenyeren1.blogspot.hu
[note note_color=”#e0928a”]
Tudtad?
Általánosan elterjedt hiedelem volt, miszerint a karácsonyi asztaltól a gazdasszony nem állhatott fel, mert akkor a kotlósai nem lesznek jó „ülősek”.[/note]
Mi lapult a fa alatt?
A karácsonyi ajándékozás a karácsonyfa-állítás szokásánál is újabb keletű. Ajándékot régen inkább a kántálók, betlehemezők, köszöntők kaptak, azok is ételfélét, gyümölcsöt vagy legfeljebb egy kis pénzt. A fiatal lányoknak a kelengye összegyűjtése volt fontos – számukra ez volt érték -, kisgyerek koruk óta folyamatosan kaptak hozzá valamit (törölköző, ágynemű stb.), ezeket ritkábban karácsonykor, inkább születésnapra, bérmálás alkalmával kapták. Az ajándékozás terjedésével ruhanemű, vagy a játékok kerültek a fa alá.
Így köszöntötték az újévet!
A szokások és hiedelmek az emberi életre, az állatállomány és a termés bőségére vonatkoztak ezen a napon. A szilveszteri szokások között – különösen éjfélkor – fontos szerepe volt a zajkeltésnek – ez ma is tovább él a trombiták és petárdák formájában. Szilveszter éjjelén gombócfőzéssel, ólomöntéssel tudakozódtak a lányok jövendőbelijük neve és foglalkozása után, de ezt a napot egyaránt alkalmas időnek tartották a haláljóslásra, időjóslásra – így a muzeológus.
[note note_color=”#b2d1db”]
Tudtad?
Mosni karácsony első napjától egészen január 2-ig tilos volt. Nem lehetett mosott, felakasztott ruha a házban, mert – a száradni kitett bőrök példáján – az sok elhullott állatot jelentett volna a következő évre.[/note]
Az év végi cselekedeteknek is nagy jelentősége volt a következő évre vonatkozóan. Általában – mint a legtöbb jeles napon – munkatilalom volt: nem szabadott főzni, mosni, varrni, állatot befogni. Általános hiedelem volt, hogy ami e napon történik valakivel, az ismétlődik egész évben. Ezért igyekeztek a veszekedéstől is tartózkodni.
Szokás volt újévkor korán reggel a kútnál mosdani, hogy egész évben frissek legyenek. Az újesztendei jósló, varázsló eljárásoknak igen fontos része volt a táplálkozás: megszabott ételek fogyasztása, illetve bizonyos ételek szigorú tiltása. Jól ismert a baromfihús evésének tilalma e napon, mert úgy tartják, a baromfi elkaparná, kikaparná a szerencsét.
Kiemelt kép forrása: guisfavourites.blogspot.hu
