A pécsi Vince Aliz Liza az idei X-Faktor talán legizgalmasabb karaktere, aki október közepén tűnt fel a tehetségkutatóban saját szerzeményével, ami megosztotta a mentorokat. Azóta már túl van egy párbajon, melyet megnyert, a november 19-ei produkciójával pedig magabiztosan jutott legjobb hat közé. A dalszerzésről, a hírnévről, a különcségről és céljairól beszélgettünk a 19 éves lánnyal.
-Mióta zenélsz?
-Az Árpád Fejedelem Gimnázium és Általános Iskolában tanultam, ahol 11 éves koromtól kezdve 8 éven át tanultam zenélni. Először furulyáztam, majd áttértem a gitárra.
-Pécsett sokan láthattak már az X-Faktor előtt is zenélni.
-Igen, voltak zenés estjeim a Caflisch cukrászdában, az Eozinban, a Nappaliban, a Trafikban, több pécsi fesztiválon is felléptem, de a legjobb koncertemet szerintem a Wannabe kávézóban adtam.
[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=hHOXZFxyh18″ width=”720″ height=”460″]videofelvétel[/su_youtube]
-Sok népszerű hazai együttes és előadó Pécsről indult. Zenészként téged inspirál a város?
-Tény, hogy Pécs híres zenészek és bandák otthona, de szerintem a város önmagában ahhoz nem elég, hogy híres és sikeres legyen valaki. Ehhez sokat kell koncertezni az országban, és mindenképp Budapesten is. A nevesebb pécsi együtteseket is a fővárosi jelenlét tette ismertté.
-Több saját szerzeményed van, és az X-Faktorban is bemutattál ezek közül párat. Miért ezekkel szerepelsz a műsorban, és miért nem feldolgozásokkal, mint a legtöbben?
-Nekem könnyebb a saját dalaimat előadni, hiszen a saját érzelmeimet és gondolataimat a színpadon sokkal jobban át tudom élni. A feldolgozásokkal, mások dalaival nehezebben tudok azonosulni.
[su_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=iHw-LBQskDc” width=”720″ height=”460″]videofelvétel[/su_youtube]
-Eléggé megosztottad a válogatón a mentorokat. Milyen érzés volt ez?
-Az első dalom pont Tóth Gabinak nem tetszett, aki aztán az élő adásba magával vitt. De szerencsére már túl vagyunk ezen, ahogy egy kicsit jobban megismertük egymást, megszerette amit csinálok.
-Mit gondolsz, meddig juthatsz el szerinted a versenyben?
-Ez már nem a mentorokon múlik, hanem a közönségen, és ahogy érzem és látom, értékelik a zenémből, a dalaimból, és az előadásmódomból áradó őszinteséget. Nem vagyok modoros, művi, mindig ilyen maradok. 
Aliz új külsővel is tarol, nem csak dalaival
-Miért jelentkeztél a műsorba?
-Csak meg akartam mutatni a dalaimat. Ha nem jutottam volna be az élő adásba, már akkor is örültem volna, hiszen úgy is sokan látták volna a produkcióm.
-Nem félsz attól, hogy ha véget ér számodra az X-Faktor, akkor már nem fog rád emlékezni senki?
-Dehogynem, ez a legnagyobb félelmem. Ahhoz, hogy ne felejtsenek el, nagyon kell akarni és dolgozni. Akikre már nem emlékeznek az emberek, azok valószínűleg nem akartak eléggé befutni, csak ültek a hirtelen jött ismertségükön, közben meg a siker elszállt a fejük felett. Sokaknak nagyon tetszik a szakmában, amit csinálok, és igyekszem minél fontosabb, hasznosabb kapcsolatokat kialakítani, amihez az X-Faktor remek lehetőség. Tudom, hogy miután vége, akkor is nekem kell a saját zenémmel foglalkozni, nekem kell folyamatosan újat mutatni ahhoz, hogy ne felejtsenek el.
-Sokan emlegetnek téged a műsorban és a médiában is különcként. Mit gondolsz miért?
-Hát, mély a hangom, rövid a hajam, nem vagyok nagyon lányos, a dalaim sem azok. Talán ezért. Én egyébként nem szeretem ezt a jelzőt, érzek benne egy kis negatív felhangot, de Tóth Gabi szerint szeretnem kellene, mivel sokan szerinte csak akarnak olyan különcnek tűnni, mint amilyen én vagyok. De végül is, inkább vagyok különc, mint egy átlagos tucat valaki.
–Hogyan bírod a hirtelen jött hírnevet?
-Az első válogató után megállíthatatlanul csörögni kezdett a telefonom, és ezerrel jöttek a Facebook-jelölések és üzenetek is. Ha az utcán felismernek, azt élvezem, viszont a Facebookomon a hirtelen jött ismertség miatt kellett pár új biztonsági beállítást alkalmaznom, és nagyon figyelem, hogy kit veszek fel ismerősnek.
-Kapsz negatív kommenteket? Hogyan viseled őket?
-Egy pécsi srác az idei X-Faktor elején írta nekem azt, hogy „Nem fogod megélni az élő showt”. Először azt sem tudtam eldönteni, hogy ez most egy halálos fenyegetés, vagy csak valami kritikaféle. De megéltem az élő showt, szóval nem lett igaza. Amúgy szigorúan eltiltottak minket a komment-olvasástól. Ebben pedig lehet valami, hiszen mikor korábban olvastunk még ilyen hozzászólásokat, nyilvánvalóvá vált, hogy akárki, akárhogy is írt nekünk negatív dolgokat, az szarul tudott esni.
