Interjút készítettem a fizikatanárommal, Tislerics Lászlóval. Bevallom, kilencedikben néha szabályosan féltem a Tanár Úrtól, de mostanra rájöttem, hogy igenis egy nagyon jófej, humoros tanár, aki mindig kellő vidámságot csempész bele az óráiba, és neki köszönhetem, hogy – bár nem igazán szeretem a fizikát – egy-egy témazáró alkalmával nekiállok gyakorolni, foglalkozni vele, a dolgozatoknál pedig próbálom a maximumot kihozni magamból (több-kevesebb sikerrel).
– Mi motiválta arra, hogy fizikatanár legyen?
– Mindig tanár szerettem volna lenni, pontosan nem tudom, miért, valószínűleg jól érzem magam a gyerekek, a fiatalok között. A fizika szak pedig oda vezethető vissza, hogy nem igazán szerettem a memoritert. Régen az osztályfőnököm versmagolással „fegyelmezett” bennünket, így esélytelen volt, hogy mondjuk egy magyar szakos tanár legyek.
– Ha elölről kezdhetné, újra fizikatanár lenne?
– Valószínűleg igen, bár a tantárgy presztízse rohamosan csökken.
– Általános iskolában is a fizika volt a kedvenc tantárgya?
– Nem nagyon volt kedvenc tantárgyam, én ilyen úgymond „univerzális” voltam.
– Hány éve tanít a gimnáziumban?
– 25 éve tanítok itt.
– Tanított más intézményben is?
– Igen, a Vegyipari Szakközépiskolában tanítottam előtte 7 évig. Tehát már 32 éve vagyok a tanári pályán.
– Volt olyan diákja, aki kivételes eredményeket ért el?
– Túlzás a kifejezés, de többen lettek mérnökök, orvosok, tanárok itthon és külföldön is – legutóbb hallottam, hogy az egyik, a pécsi fizika tanszékről került ki Belgiumba mint lézerkutató.
– Mit csinál legszívesebben a szabadidejében?
– Filmeket nézek, zenét hallgatok, böngészem a nagyvilág híreit.
– Mi a kedvenc könyve, együttese, illetve zenéje?
– Több éve az elektronikus zenét hallgatom legszívesebben, amúgy „mindenevő” vagyok. A szépirodalomhoz már csak nagy ritkán fordulok, maximum egy-egy novellára van erőm – de előtte megnézem, hogy hány oldal (nevet).
– Mi a véleménye a mai fiatalok beszédstílusáról?
– Néha azon veszem észre magam, hogy én is használom a szlengjüket, szerintem teljesen normális – persze a tiszteletlen stílus az egészen más, akkor rögtön rájuk szólok.
– Mi a véleménye a dohányzásról és annak a hatásairól?
– Az igazság az, hogy hetedikes koromtól szívom minden szünetben, úgy hogy
nem vagyok egy jó példa (nevet).
– Általában minden osztályban van, aki fegyelmezetlen. Őket hogy kezeli?
– Az órán való fegyelem nálam alapkövetelmény, igyekszem a szárazabb témák, a feladatmegoldások mellé betenni olyan aktualitásokat, érdekes videóbejátszásokat, kísérleteket, amelyek felkeltik az érdeklődésüket – nem egyszerű.
Halász Barbara – Pécsi Apáczai Csere János Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium, Alapfokú Művészeti Iskola, 11.b
