A 38 esztendős fiatalember, Balogh Robert sokszor felemelte szavát az Európa Kulturális Fővárosa program előrehaladása érdekében, többször készített interjúkat országos fórumokra, és komoly kritikákat is megfogalmazott, sokan erről az oldaláról ismerik az Echo folyóirat főszerkesztőjét. Az író lapunknak adott interjújában beszélt az egzisztenciális gondokról, terveiről, s az EKF-program továbbélési lehetőségéről.
– Miből tud megélni egy fiatal író ma?
– A honoráriumokból aligha, különösebb reklám nélkül jó, ha kétezer példányt el lehet adni egy regényből, a szerzőnek úgy kétszáz forint jut eladott könyvenként. Maradnak tehát a különböző alkotói pályázatok, ösztöndíjak, ezek közül több mint egy tucatnyit nyertem, komolyabbakat is, így eddig valamelyest egyenesnek volt mondható az utam. Miből élek? Olyan munkákat kerestem, ami mellett tudtam írni. Sokáig külsőztem a Magyar Rádió Művészeti Főszerkesztőségénél, amit pár éve megszüntettek. Amikor írni kezdtem, még működtek a szocializmusból való reflexek, hogy a művészet érték. Ma nem számít annak.
– Van rendszeres munkája?
– Idén sikerült folyamatosan dolgoznom kulturális újságíróként, de fő tevékenységem mégiscsak az írás lenne. Néha verset, novellát, színdarabot, ám főleg regényt és mesét írok, sőt fotózom is rendszeresen. Fix, állandó munkahelyem még soha nem volt. Meg-megkönnyíti az életem, ha felolvasni hívnak: Budapest, Miskolc, Szeged, Debrecen, Zágráb, Pozsony, Berlin… Ez folyamatos kalandtúra. Nem befolyásolhatom azt, hogy ki mire kér fel. „Mellesleg” írok színházkritikát, riportokat, szerkesztem az Echót. Ehhez értek, ehhez van tehetségem.
– Tudja, hogy milyen társadalmi rétegnek, életkorúaknak, nőknek, férfiaknak ír?
– Az Elveszett című regényem célközönsége a fiatal felnőtt generáció, de a Schvab-trilógia vagy a Hollandi mártás regény esetében a magam mércéjét követtem. A hozzám elérő visszajelzések szerint olvasóim nagyobb része nő, s azok olvassák a munkáimat, akik szeretik magukat elsodortatni egy-egy szöveg által.
– Van pécsi irodalmi közeg?
– Alig, de azért Bertók László felolvasására százan, Esterházy Péterére százötvenen összegyűlnek – utóbbi már-már kvázi „popsztár”. Velem is előfordult, hogy kilencvenfős volt a hallgatóságom, de egyre nehezebb „összeterelni” az embereket, annyi csábítóbb lehetőség kínálkozik a szórakozásra. Pécsett körülbelül húsz fiatal író él, s jó, ha négy-öt ír majd pár év múlva. Magam 16 évesen kezdtem, a kilencvenes évek közepén jelent meg az első kötetem. Mára megvalósítottam, amire kamaszként vágytam. Azon is elgondolkodtam, hogy életem végéig ezt kell-e csinálnom, mert azokat a történeteket, gondolatokat, témákat, amelyeket magammal hoztam, már megírtam. Ami most következik, az már játék, irodalom…
– Az Európa Kulturális Fővárosa programmal korábban többször foglalkozott, s nem egyszer kritikai éllel. Mit gondol, 2011-ben, vagy 2020-ban milyen hatása lesz az EKF-nek, gondolva itt a korábban hangoztatott kulturális léptékváltás bekövetkeztére?
– Léptékváltás még nem történt, helyette a város élete alakult át. A korábbinál jóval gazdagabb kulturális kínálatot kaptunk, ilyenben vidéki városnak még nem volt része. De mi él tovább 2011-ben az idei programokból? Öröm, hogy épül a Zsolnay Kulturális Negyed, a két kiállítótér, a hangversenyterem, de sajnálom, hogy nem készültek el az év elején. „Bejárathatták” volna őket, az EKF-program reklámjának köszönhetően a város és kulturális élete ismertebbé vált idehaza és külföldön is, a valódi léptékváltás esélye az ezeket működtető – még nem publikált – koncepció által nyílhat meg.
– Most min dolgozik?
– Egy regényen, ami 1910 és 1914 között játszódik az Osztrák-Magyar Monarchiában, ám valójában a mai Európa és Magyarország parabolája. Egy műkedvelő író, aki állami tisztviselő is egyben, írókat szervez be annak érdekében, hogy dicsőítsék a Monarchiát. Így kerül képbe Franz Kafka, James Joyce, Kosztolányi Dezső, akiket különböző módszerekkel – ígéretekkel, zsarolással, prostituáltakkal – akar rávenni a reklámozásra. Sorozatosan kudarcot vall, ezért hamisítani kezdi a dicsőítő műveket, mert a pénzt azért szereti. Még pár év, és a boltokban lesz.
