A mecseki sárkány legendájával számos helyen találkozhatunk. A pécsiek számára talán a legközelebb a Tettyei Mésztufabarlang van, ami már megnyitotta kapuit. De érdemes egy kicsit messzebbre is elbarangolnunk. Orfűnél ugyanis számtalan helyen találkozhatunk a konok sárkány legendájával, sőt ha egy kis szerencsénk van, akkor még hallhatjuk is a hangját.
A Tettyei Mésztufabarlang több mit száztíz évvel ezelőtt, 1906-ban föld alatti vidámparkként működött, ahol sárkányokkal ijesztgették a látogatókat. Az akkoriban „Pokol kapuja” néven ismert pécsi látványosságnak gyorsan híre ment. De a sárkány legendája még napjainkban is lázban tartja a túrázókat.
Az egyik ilyen legenda Orfűhöz köthető, ahol állítólag élt egy sárkány. Az elmondások szerint, ha nem a barlangjában volt, rabolt és fosztogatott, az ott élők féltek tőle. Egy napon azonban hatalmas vihar támadt, megmozdultak a Mecsek sziklái és egy óriási sziklatömb begördült a sárkány barlangja elé – meséli a legendát Völgyi Sándor, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának természetvédelmi őre.
A sárkány pedig bent rekedt és hatalmas morgásba kezdett, amit persze a környékbeliek is meghallottak. De a sárkány már nem tudott kijönni többé, örökre a Mecsek barlangjaiban rekedt.
Az orfűi sárkány mítoszának magyarázata
Persze létezik a történetnek egy hétköznapibb, tudományos tényekkel alátámasztható magyarázata is, bár ez valószínűleg nem tartaná ennyire lázban a helyieket. Ez pedig nem más, mint Orfű és Abaliget elhelyezkedése. A települések ugyanis mészkő alapkőzetre épültek, és ezek alatt kiterjedt barlangrendszer található.
Mini gejzír az orfűi Sárkány-kútnál
– Ha a barlangrendszer hirtelen megtelik vízzel, például egy hóolvadás után, akkor ez okoz olyan hanghatást, morajlást, ami aztán a legenda szerint a sárkány hangjának tudható be – meséli Völgyi Sándor. A természetvédelmi őr hozzáteszi: ennek látványos része, mikor a barlangrendszerbe bekerülő víz olyan nagy erővel tör fel a felszínre, hogy az Orfűnél található Sárkány-kútnál mini gejzír alakul ki.
Ez a szökőárjelenség azonban egyre ritkább, hiszen egyre kevesebb hó és eső hull a hegyekben, így kevesebb víz van a karsztüregekben is.
Sokáig vizsgálták is a forrást
A különleges jelenséget és a jelentős hírnévvel rendelkező időszakos karsztforrást, azaz a Sárkány-kutat egyébként sokáig vizsgálták, folyamatosan figyelték, hogy vajon milyen rendszeresen ad vizet. A műszerek azt állapították meg, hogy a forrásnak teljesen önálló, sajátos működése van. A triász mészkőben kialakult, nem feltárt szifonrendszerben a karsztvíz olyan szinteket érhet el, melynek következményeként időszakosan megindulnak a vízkitörések. A kifolyások igen intenzíven indulnak meg, majd fokozatosan csökkenő tendenciára váltanak. Működésük huzamossága is egyedi, pár perctől akár napokig tartó is lehet, így hidrogeológiai szempontból igen ritka természetes jelenség.
