2019 utolsó adventi hétvégéjét Pozsonyban töltöttem többed magammal. Számunkra minden újdonság volt a szlovák fővárosban, sosem voltunk még huzamosabb ideig itt, maximum átutazóban. Hát még a hangulatos karácsonyi vásár! Csak az a rohadt eső ne esett volna… Élménybeszámoló következik.
Szombaton délelőtt értünk – körülbelül 4 és fél órás, kényelmes utazás után – Pozsonyba, a hotelnál letettük az autót, majd máris nyakunkba vettük a várost. Természetesen a főtérre vezetett az első utunk, ahol már ekkor is volt némi nyüzsgés a karácsonyi vásáron. Miután mindannyian viszonylag éhesek voltunk, elindultunk megkeresni az interneten előre kinézett sörfőzde-éttermet.
Igen ám, csakhogy az már december 21-én is zárva volt az ünnepekre. Ugyanúgy, ahogy rengeteg más vendéglátóegység is. Mivel közben elkezdett esni, maradt egy ázsiai és amerikai ízekkel kecsegtető hely, ami kedvező időjárási viszonyok és nyitvatartási idők mellett szinte biztosan kimaradt volna a szórásból.
Mivel az eső nem állt el, kénytelenek voltunk esernyők alá húzódva körülnézni az időközben esti fényekbe öltözött adventi vásáron. Még így, az ernyők alatt bujkálva is szép látványt nyújtott a főtéren álló hatalmas karácsonyfa, a piros-fehér-csíkos tetejű kis bódék, a fények. Ittunk néhány pohár forralt bort, ettünk – az árusok által persze szlovák specialitásnak mondott – sajtos-tejfölös lángost, majd elballagtunk a szállásunkra.
Ezt egyébként mindenkinek ajánlom, aki gyönyörű szállodában szállna meg, hihetetlenül kedves kiszolgálással és finom étellel, méghozzá a belvárosban és nem túl borsos áron az öt csillagos besoroláshoz képest!
Másnapra kisütött a nap, így végre lehetőségünk volt jobban szemügyre venni mindent. Elmentünk a cégér szerint a város első boltjába, ahol nem meglepő módon magyar feliratok is fogadtak minket. A megvásárolható Nagy-Magyarország térkép már inkább szembetűnő, picit furcsa látvány volt Pozsonyban. Emellett megnéztük – csak kívülről, mert a mise miatt nem engedtek be minket – a dómot, valamint végigjártuk a régi városrészt. Lépten-nyomon azért fel lehet még fedezni magyar feliratokat és helyi magyarokkal is találkoztunk, sőt magyar nyelvű misének is fültanúi voltunk. Vagyis a valaha volt királyság nyomai nem tűntek el nyomtalanul.
Végigjártuk újra az ünnepi vásárt is, ami esőfüggöny és sötétség nélkül sokkal átláthatóbbá vált. Vicces, hogy előző nap a rossz idő miatt tulajdonképpen végig sem értünk a soron, pedig meggyőződésünk volt, hogy mindent láttunk, sőt kicsit csalódottak is voltunk, hogy csak ennyi az egész. Ráadásul kiderült, hogy nem csak egy téren rendeztek be adventi forgatagot, több helyszín is akadt. Így már jóval meggyőzőbb volt az előzetesen hallott információ, mi szerint a pozsonyi az egyik legszebb a kisebb karácsonyi vásárok közül.
Azért néhány helyi specialitást is sikerült megkóstolnunk: habár rengeteg cseh sört árulnak, egy-két szlovák italt is kipróbálhattunk természetesen. A pozsonyi kifli sem maradhatott el, a mákos és a diós is isteni volt. Azt mondják az útikönyvek, aki Szlovákiába utazik, mindenképpen egyen a juhtúrós galuskából. A brindzás nokedli, avagy Bryndzové Halušky szerintünk egyébként sokkal ízletesebb volt az utcai árusnál, mint az étteremben ahol ilyet ettünk.
