A melankolikus, 26 éves fogorvos-hallgató kezében életre kel a gitár esténként. Utcazenész lehetne, de mégsem az. Járai Márk pécsi egyetemista 14 évesen kapott egy gitárt, azóta zenél és énekel.
– Szereted a fogorvosi fúrógép hangját?
– Igen. Muzsika füleimnek. A fogkő leszedéséhez használt depurátor hangja már más érzést közvetít.
– A viccet félretéve, tegyük tisztába a dolgot: utcazenész fesztiválokon játszol, mégsem tartod magad utcazenésznek. Hogy is van ez?
– Az első egyszemélyes fellépésem 2010-ben volt a veszprémi utcazenei fesztiválon. Ott kezdődött minden, ezt nem tudom megváltoztatni, azóta lépek fel fesztiválokon, klubokban. De nem vagyok utcazenész. Egyszerűen így alakult. Nem vagyok utcazenész, de vállalom velük a szolidaritást.
– Nem is akarsz utcára menni?
– Nem. Néha rám törnek olyan hangulatok, hogy a szabadban játsszak, de miután már klubokban vannak fellépéseim, ez már imidzs és presztízskérdéssé vált számomra. Az utcai zenélést korábban sem éreztem magaménak.
– Lányok a rajongóid elsősorban.
– Rám kell nézni. A legjobban a 14-25 éves korosztályt fogom meg az előadásmódommal. A repertoáromban szereplő érzelemdús számok nyilván a lányokat érintik meg inkább. De jól esik, ha egy idősebb fazon rácsap a hátamra, meghív egy sörre, és azt mondja: jól játszottam.
– Ők meghívnak?
– Nem igazán, inkább én őket.
– Fogorvosnak tanulsz. Dr. Albanról már hallottál? Tudod, ő az, aki szintén fogorvosként lett zenész.
– Persze. Egyszer voltam – itt Pécsen – koncertjén is egy társasággal. Vittünk transzparenseket is, amelyeken fogak voltak. Nem tudom, értékelte-e. Mégiscsak a kilencvenes évek egyik meghatározó diszkós alakja volt. De sokkal nagyobb élményt jelentett az, hogy találkozhattam Vukán György Kossuth-díjas zongoraművésszel is, aki szintén fogorvosként végzett.
– Az egyetem és a zenész pálya nincs összeütközésben?
– Most jött elő igazán ez a konfliktus. Amikor két évvel ezelőtt komolyabban kezdtem el zenélni, akkor is volt már csúszásom az egyetemen, de most besűrűsödött minden. Meg kellene húznom a kettő között a határt. A diplomát mindenképpen szeretném, és a zenélésről sem akarok lemondani, fejlődni akarok. Most tudom megragadni lehetőséget, hiszen most figyelnek rám. Közben pedig készülnek már a saját számok, a saját repertoárom is. Eddig azonban kis lépésekben haladtam előre, de ha saját dalaimmal jelenhetne meg az első kislemezem, akkor az már egy nagyobb dobás lenne.
– Dr. Alban annak idején otthagyta a praxist…
– Hát ehhez nekem kellene még írnom egy-két Coco jumbot.
– Akkor most ezek készülődnek…
– Azért nem.
– Milyen számaid lesznek?
– Úgy öt-hat formálódik. Elég sok személyes dolog van bennük. Melankólikusak, mint az érzelmi világom, ezt próbálom átadni. Szólnak ezek egyedüllétről és kávéházi hangulatokról egyaránt. Meglátjuk, milyenek lesznek, lehet, hogy felét kidobom a kukába. Az azért fontos lenne, hogy az ismertebb zenészek közül valaki azt mondja rájuk, hogy jók.
– Magyarul vagy angolul énekelsz majd a lemezen?
– Eleinte úgy gondoltam, hogy a hangomhoz jobban illik az angol, de mostanában a magyar nyelv szépségeit is szeretném használni. Lesznek magyar és angol számok is, így a zeném a külföldi közönséghez is el tud jutni.
– Mikor jön az első lemez?
– Még ebben az évben szeretném. Nem akarom többé ígérgetni.
