Néhány hónapja már egy magánbefektetővel közösen dolgozik a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. vezetése a patinás gyár új pályára állításán. A SCD Group elnöke, a Manufaktúra-Befektető Kft. tulajdonosa, Jászai Gellért szerint egy ilyen társaság 2-3 évet követően már nyereséget termelne.
– Miért áldoztak egy olyan gyárra, amely az elmúlt években nem a profittermelésről volt híres?
– Nem azért döntöttem a befektetés mellett, mert azonnali hasznot remélek a Zsolnay talpra állításából. Egy nemzeti érték megőrzése a célom. Számomra ugyanis nem elképzelhető, hogy egy olyan neves, magyar alapítású üzem, mint a Zsolnay, fejlődési esély nélkül maradjon. A Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt.-ben magánbefektetőként szereztem tulajdonrészt, ugyanakkor felkértem azokat a kollégáimat, akikkel részben tulajdonostársként is együtt dolgozom az SCD Groupban, hogy legyenek segítségemre a megfelelő stratégia kialakításában és megvalósításában. A társaság operatív irányítását továbbra is olyan pécsi szakemberekre szeretném bízni, akik készek és képesek a nagy múltú gyárat új, növekvő pályára állítani.
– Milyen lépéseket tettek a gyár reorganizációjának érdekében?
– Egy hosszú folyamat elején járunk. A Zsolnay Porcelánmanufaktúra igazgatósága felkérte a vezérigazgatót, hogy készítsen javaslatot a gyár hosszú távú stratégiájának kialakítására, emellett természetesen a cég működését és piacát is meg kell értenünk, hiszen ez egy teljesen új üzlet számunkra. Ennek értékelése után dönthetjük el, milyen konkrét lépésekre, és ezekhez milyen további befektetésekre van szükség a társaság jövőjének megalapozásához.
– Milyen jelenleg a manufaktúra pénzügyi helyzete? Sikerült-e új piacok felé nyitni, vagy látja-e ennek jelét?
– Most már egy magánbefektető is a társaság mögött áll a maga vagyonával, ami nagyobb stabilitást ad a cégnek. A társaság közgyűlése felhatalmazást adott az igazgatóságnak, hogy kétmilliárd forint erejéig döntsön a szükséges tőkeemelésekről. Úgy látjuk, akár ilyen mértékű befektetésre is szükség lehet a gyár fejlődéséhez. Ugyanakkor, mint már említettem, a konkrét befektetési lépésekhez szükség van a stratégia megalkotására, megvitatására és elfogadására is. A stratégiában hangsúlyos elem lesz az épületkerámia-divízió fejlesztése. Ezen a területen mód van kihasználni az SCD Group és a Zsolnay közötti kapcsolatban rejlő lehetőségeket, és ezzel új piacot teremteni a pécsi cég számára. Az SCD például máris mintegy 50 millió forint értékű megrendelést adott a gyárnak. A most készülő Officium irodaházban, amelyet a társaság Budapesten, a 113 éves egykori kadétiskola felújításával hoz létre, a Zsolnay egyedi belsőépítészeti megoldásai fogadják majd a dolgozókat.
– Kötelezettséget vállaltak 500 millió forintos tőkejuttatásra. Ez megtörtént? Mire „költik ezt a pénzt”?
– A Pécs Holdinggal kötött szerződésben azt vállaltam, hogy 2011 márciusáig történik meg a tőkejuttatás. Nem látok okot, hogy módosítsunk a határidőn. Addigra a stratégiát is elfogadhatjuk, vagyis tudni fogjuk, milyen arányban és pontosan mire kell fordítanunk ezt az összeget: tőkeemelésre vagy beruházásokra.
– Milyen megtakarításokra került sor, létszám-leépítésre szükség volt-e?
– A Zsolnay reorganizációja terveink szerint fejlesztést jelent, az pedig több munkahely létesítésével jár. Minden bizonnyal szükség lesz az eszközállomány fejlesztésére is. Ám ennek részleteiről már a társaságot irányító operatív menedzsmentnek kell döntenie.
– A gyár melyik profilját – az épületkerámia-gyártást vagy a hagyományos porcelánok készítését – kezelik kiemelten?
– Nincs ellentétben a két tevékenység. A Zsolnay a múltban is a két termékkör együttélésére alapozott, és valószínűleg nem lesz ez másként a jövőben sem. A tervek szerint a hagyományos termékeket megőrizve, a múlt értékeire építve jelennének meg a kínálatban a XXI. századi darabok. Jó példát mutatnak erre a limitált szériás gyűjtőprogram első termékei, a Vulkán vázák, amelyek a Sikorski Tádé forma- és Dariel Henrik dekorációs tervével készített régi vázát értelmezik újra. Ugyanezt a vonalat képviseli az új Rippl-Rónai készletcsalád is. Rippl-Rónai József 1898-ban kapott megbízást a budapesti Andrássy-palota ebédlőjének teljes berendezésére. A festőművész eredeti motívumterveinek adaptációjával jött létre az új, modern készlet, amelynek legújabb darabjai jelennek majd meg a manufaktúra karácsonyi kínálatában is.
– A gyár idei esztendejétől mit vár: nyereséges vagy veszteséges lesz a manufaktúra?
– Ez az év, és az előttünk álló néhány is, inkább a befektetés időszaka lesz.
– Ön szerint mikorra térül meg a befektetésük, s mikortól lehet profitot termelő a cég?
– Minden befektetőnek, így számomra is fontos a megtérülés. Szeretném, ha a Zsolnay stabilan működő társasággá válna, s olyan termékeket állítana elő, amelyeket birtokolni, megvásárolni büszkeség. Abban bízom, hogy egy ilyen társaság 2-3 évet követően már nyereséget termelne.
