Nem kell díszlet, sem szuperlátványt keltő technika, csupán néhány jó vers és hangulatos muzsika – pontosan tudja ezt Tamás Éva, akinek Játéktára rendre elvarázsolja a közönséget, unokától nagyszülőkig minden korosztályt megérintve.
,,Játssz ma velem, mondd a nevem,
nem is nehéz,
Nap is süt ránk, Hold is nevet,
Az égről lenéz,
Szíved hallja, szíved látja,
Mit hoz a szél.
Játssz ma velem, mondd a nevem,
S hozzám elérsz!” – így szól az a dalocska, mely Tamás Éva Játéktárát útjára indította, s létezésének mottója is lehetne. A fiatal pécsi színésznő Játéktára ugyanis kedves, verses-zenés előadásokat rejt – immár ötöt –, melyekben a kicsikkel s nagyobbakkal való közös vers-, tánc- és énektanulás a jókedvű együttlét záloga.
– A kislányom egyéves születésnapjára, 2007 decemberére készült el az első gyermekműsorom Játssz ma velem! címmel, Nagy Bandó András verseiből – meséli Tamás Éva. – S minthogy olyan repertoár összeállítása volt a célom, amellyel óvodákba, iskolákba tavasszal, ősszel, Mikuláskor és karácsonykor is elvihetem a magyar költészet megzenésített remekeit, szép lassan megszülettek a műsorok. Sőt, időközben egy kisfiúval is gyarapodott a családunk, így míg otthon voltam a gyermekeimmel, olvastam-gyűjtögettem a költeményeket is. Klasszikus és kortárs, ismert és felfedezésre váró szerzők műveiből válogattam. Hiszem, hogy ily módon is közelebb kell vinni a gyermekekhez a magyar irodalmat, főleg manapság, amikor sajnos egyre kevesebb időt szánnak az olvasásra.
– Megzenésített versekről van szó. Kik a muzsikustársak?
– Összeszokott, állandó csapattal dolgozom: Bogárdi Alizzal, Babarci Bulcsúval és Bükösdi Gáborral. Fenntartás nélkül megbízom a zenei ízlésükben, tudásukban, tehetségükben. Minden dalt ők írnak nekem, hogy úgy mondjam, egy húron pendülünk, így igazán örömteli a közös munka. A megzenésített Nagy Bandó-versekből már föl is vettünk egy lemeznyi anyagot, kiadóval is tárgyalok, persze a megjelenéshez támogatókra is szükség lenne, de remélem, hamarosan a boltokba kerülhet a CD. Büszke vagyok rá, hogy Halász Judit is, akinek előzőleg elküldtem az anyagot, nagyon elismerően szólt róla, zenész barátaimról különösképpen.
– A gyermekközönség amilyen lelkes és hálás, olyannyira képes váratlan helyzetekbe is sodorni az előadót. Adódtak már nehéz pillanatok?
– Minden műsornak van egy olyan szilárd íve, amihez ragaszkodom, hisz pontosan fel kell építeni a számokat. Az összekötő szövegeket is megírtam, hogy legyen fogódzóm, de természetesen sokat kell improvizálnom is. Rengeteget tesznek hozzá a gyerkőcök, figyelek minden rezdülésükre, s hagyom, hogy azt a dalt, ami különösen tetszik nekik, újra elénekeljük, vagy egy-egy rövidke táncot közösen megismételjünk, de előfordult, hogy beszélgetős hangulatukban voltak, így többet meséltek az élményeikről, érzéseikről, a karácsonyvárásról, a tavasz közeledtéről vagy épp a születésnapok hangulatáról. Nagy szabadságot ad ez a műfaj, ezért is szeretem. És úgy tapasztalom, hogy a kétévestől a kilencven esztendős örök gyermekig minden korosztály bevonható a produkcióba. A nyáron egy sörsátorban is fölléptem, délutáni hőségben, alig néhány kiskorú szaladgált körülöttünk, jobbára ifjú rockerek, középkorú szülők és kortyolgató nagypapák ültek a padokon, s legnagyobb meglepetésemre ők is bekapcsolódtak a közös táncba, éneklésbe. Szeretni kell a közönséget, azt hiszem, ez a titka az egésznek.
– Színpadi rutinod ugyancsak segíthet.
– Tíz éve szabadúszó színésznő vagyok, s a Pécsi Harmadik Színház gyermekprodukcióinak gyakori szereplője. Lehettem Ágacska, Csillaglány, bátor tigris, Burkus király leánya éppúgy, mint most a Holle anyóban a lusta, rátarti leány. Élvezem, imádom ezt, sőt a komolyabb, drámai szerepekről sem mondtam még le. Voltak persze nehezebb időszakok is az életemben, sok mindent megpróbáltam, tévéztem, elvégeztem a gyógypedagógiai főiskolát, kerestem az utam. Ám semmit nem érzek hiábavalónak, mindenből szeretek és tudok is tanulni. Boldoggá tesz, amit most csinálok, egyre több óvodába, iskolába, családi összejövetelre és fesztiválra hívnak. Ragaszkodom ahhoz, hogy jól érezzem magam, örömömet leljem abban, amivel foglalkozom. És minduntalan megtapasztalom, hogy adódjanak bár hullámvölgyek is időnként, ha kihúzott háttal, mosolyogva élem a mindennapokat, akkor nevet a Hold és süt rám a Nap!
