Tudományos elemzések szerint „valószínűleg” nem modern hamisítvány, hanem valóban ősi dokumentum egy hevesen vitatott papirusztöredék, amelyen Jézus állítólagos feleségéről beszél. A kutatók szerint a szöveg valójában arról szól, ahogy Jézus tanít: nők, azaz feleségek és anyák is lehetnek a tanítványok között.
A névjegyméretű papiruszdarabra írt, kopt nyelvű szövegben egyebek közt ez a mondat olvasható: „Jézus azt mondta nekik: a feleségem”. A Harvard Theological Review című szaklapban ismertetett kutatás szerint a töredék valószínűleg a 8. századi Egyiptomból származik.
Eredetét és korát szénizotópos kormeghatározással, illetve a tinta kémiai összetételének vizsgálatával állapították meg – mondta Karen King, a Harvard Egyetem vallástörténésze, a tanulmány szerzője.
Hangsúlyozta: a töredék nem bizonyítja, hogy Jézus nős lett volna, a korai kereszténység legmegbízhatóbb forrásai hallgatnak családi állapotáról. A papirusz esetleg betekintést nyújthat a korai keresztények családi életről szóló vitáiba – tette hozzá.
„A papirusz a 8. vagy a 9. századból ered, tehát semmiképpen sem modern hamisítvány” – közölte a kutató. A kis darabkán egy szöveg nyolc sorának töredéke látható. Úgy tűnik, arról van szó, lehetnek-e anyák és feleségek a tanítványok között – magyarázta.
A szövegben Jézus utal anyjára, feleségére és egy harmadik – Máriának nevezett – nőre, amikor tanítványai arról vitatkoznak, nő is csatlakozhat-e hozzájuk. King fordítása szerint a szöveg így hangzik: „Jézus azt mondta nekik: a feleségem…” Ez az alatta lévő sorban folytatódik: „tanítványom lehet”.
King 2012-ben hozta nyilvánosságra az általa Jézus felesége evangéliumának nevezett töredéket. A bejelentés vitát váltott ki vallásos és tudományos körökben, a szerző pedig publikációjával megvárta a kutatások eredményét. Továbbra is úgy véli, az evangélium helyes elnevezése a szövegtöredéknek.
A kutató úgy érvelt, hogy a papiruszdarab a Jézus életéről szóló ősi szövegek közé tartozik. „Jézus és tanítványai között elhangzó beszélgetést örökít meg, ezt általában evangéliumnak tartják” – jelentette ki a kutató.
A tudós 2011-ben kapta a töredéket egy neve elhallgatását kérő adományozótól, aki 1999-ben vásárolta egy gyűjtőtől. Ez utóbbi az egykori NDK-ban jutott a papiruszhoz 1963 körül.
A papírusztöredéket kezdettől nagy kétkedéssel fogadták vallási és tudományos körökben, hamisítványnak valószínűsítve az előkerülésének homályos körülményei, a betűk írásmódja és a nyelvtani hibák miatt.
A friss anyagelemzések sem győzték meg a tudósokat. Leo Depuydt, a Brown Egyetem egyiptológusa a kutatáshoz fűzött kommentárjában, ugyancsak a Harvard Theological Review hasábjain, azt írja, hogy az elemzések nem bizonyítják a dokumentum eredetiségét, mivel ilyen ősi papirusz könnyen beszerezhető napjaink Egyiptomában, a tintáról pedig csak annyi derült ki, hogy annak összetétele hasonlít a hajdanihoz, és azt ma is könnyű előállítani.
A tudós szerint a szövegben „durva” nyelvhelyességi hibák fordulnak elő, és „nem lehet merő véletlen”, hogy a „Jézus feleségét” említők kivételével a szavak írásmódja azonos az 1945-ben felfedezett, Tamás evangéliumaként emlegetett ősi szövegével. Szerinte gyanút kelt az is, hogy a töredék tulajdonosa ragaszkodik a névtelenséghez.
