Női lét, férfi lét. Az egyik legnagyobb kihívás az életünkben, hogy miként tudunk megfelelni az önként, a mások és a társadalom által ránk ruházott szerepeknek. Közben pedig gyakran megfeszülünk. De vajon megteremthető-e a vágyott egyensúly? A magabiztos női és a férfi lét kérdéseit feszegette a Pécs TV Lélektükör című műsora.
Ki ne akarna elképesztően vonzó nő, példaértékű anya és önmagát megvalósító, a hivatásában kiteljesedett nő lenni? Vagy erős, bátor, magabiztos, férfiként tündökölni? Az egyik legnagyobb kihívást jelenti az életünkben, hogy miként tudunk megfelelni az önként és a mások vagy a társadalom által ránk ruházat szerepeknek. De vajon mit is gondolunk arról, hogy mitől jó nő a nő, és mitől jó férfi a férfi? Illetve van-e értelme egyáltalán ennek a kérdésnek?
„Szerintem az a legjobb kérdés, hogy van-e ennek a kérdésnek értelme. Mert ez körülbelül annyira pontosan megválaszolható, mintha azt kérdeznénk, hogy van-e szép fa és akkor az melyik, vagy van-e finom étel, és az melyik? A női és a férfi lét is széles spektrumot foglal magába, ehhez pedig nagyon sokféle minőség tartozik, és ezeknek a minőségeknek színesek a megélési lehetőségei, amiből egy ember a saját életében nyilván csak egy nagyon-nagyon szűk és limitált szeletet tud megjeleníteni. Tehát a minőség, a szerepek és a harmadik szempont, az ideák, amelyek ott kavarognak a közbeszédben, a médiában. És mindezeknek az összessége ott kavarog az egyénben a saját életének a tapasztalataival, és azzal, amit hozott magával” – kezdte a témát dr. Somogyi Erika pszichoterapeuta.
Miközben erről szól életünk nagy része, a nemiségünk, annak megélése az egyik legfontosabb kérdés az életünkben, mégis ez az a téma, amiről hiába beszélünk sokat, mégis bizonytalanok vagyunk. Miből merítünk, ha mélyre nézve magunkban próbáljuk magunkat nőként, férfiként definiálni?
„Az jut eszembe, hogy mi mindenből merítünk, amire nem gondolunk, amiről nem beszélünk a téma kapcsán. Például nem nagyon kerül szóba a női és a férfisors történelmi kontextusa, illetve elég kevés szó esik a női és férfi lét funkcionalitásáról, ami pedig az élet realitásához tartozik, hiszen ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani magunkat, a családunkat, a közösségeinket, a társadalmainkat, ahhoz bizonyos funkciók, szerepek hozzá tartoznak. Ehhez pedig feladatok feladatkörök járulnak, amiket valamilyen módon az emberiség ellátott mindeddig. A felosztásban szerepet játszottak a nemikülönbségek is. Például a fizikai erő használata köré csoportosultak a férfi tulajdonságok. A lelki teherviselés is több szempontból más típusú volt, mint a mai fejlett jóléti társadalmakban. Sokkal több veszteséget, fájdalmat, lelki szenvedést kellett elviselni, hiszen sokkal nagyobb volt a gyerekhalandóság, vagy az átlagéletkor is jóval alacsonyabb volt. Több fizikai szenvedés is volt régebben, hisz a betegségek gyógyítása sokkal kevésbé volt elérhető, mint manapság. Ezeket a lelki terheket az asszonyok vitték inkább. Tehát sokkal inkább el voltak foglalva a személyes és családi sorsukkal, mint azzal, hogy kifelé külső elvárásoknak próbáljanak megfelelni, kevesebb lehetőségük volt arra, hogy tanuljanak, karriert építsenek, saját egzisztenciájuk legyen, adott esetben függetlenül is meg tudjanak állni a lábunkon” – magyarázta Somogyi Erika.
Az elmúlt 100 évben a szociális, társadalmi, gazdasági környezetünk változott, kérdés, hogy a lelkünk képes-e ezt a tempót követni. Hogyan adaptáljuk az új életmódhoz a nemi szerepeket?
„Minden újra definiáló folyamatnak vannak kitérő útkeresései, ezek néha sikeresek, néha nem. Jelenleg is keressük közösségi szinten a változásnak azt a módját, ahol sikeresebben tud együtt élni és együttműködni nő és férfi. Egyéni szinten pedig azt gondolom, hogy amíg élünk, a nyugalmi állapotok nagyon illó pillanatok, hisz minden változik és mi is változunk az élet során. A különböző szerepeinket és azok megélését, azok tartalommal való feltöltését minden életszakaszunkban újra kell gondolnunk és alakítanunk az adott életszakasz sajátosságaihoz. Tehát a nyugvópont, az egy folyamatos változással-alakulással való békességben lenni tudás, mintsem stagnálás. Az a szerepvállalás, ami mondjuk a női vagy férfi sorsunkban talán a 30-as éveinkre kikristályosodik, abból valahogy el kell jutnunk odáig, hogy mi az, ami én magam tudok lenni, ami nem megfelelés, hanem belőlem fakad. Nem arra akarok törekedni, hogy ugyanolyan jó legyek, mint a nagyanyám, mert imádtam őt, vagy az apámat próbálom utánozni egyes helyzetekben, hanem cél, hogy képes legyek érzékelni, hogy tudok én nőként, férfiként igazán önmagam lenni és rendben lenni vele” – hangzott el a műsorban.
Nem könnyű ezt kidolgozni magunkból, amikor együttélésekben, különféle szerepekben vagyunk. A visszajelzések nagyban hatnak arra, hogy mit látunk, gondolunk magunkról. Kérdés, mekkora teret engedünk a visszajelzéseknek, és milyen mértékben építünk mások véleményére.
„Minél fiatalabb az ember, annál inkább a visszajelzésekre hagyatkozik, mert kevés tapasztalata és tudása van önmagával, vagy az adott szereppel kapcsolatban. Ilyenkor a begyűjtött információk egy részét beépíti a személyiségébe, aztán valamilyen módon elkezd szelektálni, és 2-3-5 év múlva már úgy fogja érezni, hogy az egy belőle fakadó érték, értékítélet vagy minőség. Ez az egyik oldal. A másik oldalról pedig – optimális esetben – egyre több mindent ismerünk fel önmagunkban, és merünk erre támaszkodni. A visszajelzéseket figyelembe vesszük, de idővel egyre szabadabban tudunk dönteni arról, hogy az a vélemény mennyire befolyásol, mennyire hagyjuk, hogy alakítson bennünket” – mondta Somogyi Erika.
Visszatérő kérdés a szexualitás. Örök dilemma – jó nő az, aki vonzó, csábító, nagy hatással tud lenni a férfiakra? Vagy jó pasi az, aki képes meghódítani, megszerezni magának egy nőt? Vajon ebben a férfi-női kettősségben hogyan mutatja meg magát a női-férfi minőség?
„Az, hogy kinek mi a figyelemfelkeltő jel, amitől szexuálisan vonzónak érez egy másik embert, nagyon-nagyon különböző. Lehet valakinek az ész, az intellektus vonzó, lehet valakinek a testi erő vonzó, vagy az, hogy a másik ember mondjuk otthonosan mozog a művészetekben. Lehet vonzó az, ahogy a társasági életben megnyilvánul, ahogy kapcsolódni tud emberekhez valaki. Az biztos, hogy mindannyian szeretnénk a lehetőség szerinti legjobb színben feltüntetni magunkat a különféle helyzetekben, akár a magánéletben, viszonyainkban vagy munkakörnyezetben, és ebben bizony a nőiességünk, férfiasságunk is meg fog jelenni valamilyen módon. Az fontos, hogy vonzónak és csábítónak lenni nem ugyanazt jelenti. A csábítás egy szexuális polaritáson alapuló, szexuális történéssel bíró interakció két ember között. Vonzónak lenni – ebben pedig sokkal inkább benne vannak egyéb személyiségbeli kvalitások is. Nyilván az ápolt külső mellett, ha valakiről látszik, hogy saját magával és azon belül a szexualitásával is rendben van, az önmagában vonzó tud lenni” – mondta a terapeuta.
Békébe kerülni önmagunkkal egy belső párbeszéd és munka eredménye, amiben akkor használunk magunknak a legtöbbet, ha észrevesszük és tudatosítjuk mindazt, amit jónak tartunk magunkban, és számba tudjuk venni mindazt, amin érdemes és lehet változtatni.
„Arra szocializálódtunk, hogy a problémákat, a nehézségeket sokkal könnyebben észrevesszük és megfogalmazzuk. Érdemesebb inkább ránézni arra, hogy tulajdonképpen mi is a bajom magammal. Aztán megvizsgálni, hogy mit próbáltam tenni azért, hogy a negatív listámból egyiken-másikon változtassak, miről gondolom azt, hogy változtatható. Aztán megnézhetem, hogy mi az, amire jól reagálnak az emberek vagy mik azok a helyzetek, amikben jól érzem magam a saját bőrömben akár nőként, akár férfiként. Ezután pedig azon gondolkodni, hogy ezeknek a helyzeteknek mi a kulcsa? Tehát valahogy így lehet elkezdeni, azon gondolkodni, vagy azzal foglalkozni, hogy hogyan tudok változtatni, hogy tudok úgy változni, hogy nagyobb béke legyen bennem. Érdemes tudatosítani azt is, hogy mik a motivációim egy adott helyzetben, hogy mi motivál bennünket arra, hogy így vagy úgy viselkedjünk. Hasznos lehet megfigyelni, hogy egy motivációnak való megfelelésünk hova vezet bennünket, milyen érzésekhez, milyen viselkedéshez jutunk, és aztán az mit hoz az életünkbe. És ha az nem azt eredményezi, amit valójában szeretnénk, akkor megpróbálni másképpen, amiben valóban jól tudjuk magunkat érezni – akár nőként vagy férfiként” – hangzott el a Lélektükörben.
Gombár Gabriella
