A pécsi ciszterci Nagy Lajos Gimnázium és a Civil Összefogás Fórum közös szervezésében tartott előadást a nemzetiségek egymás mellett éléséről és az értékalapú jövőtervezésről Jókai Anna József Attila- és kétszeres Kossuth-díjas költő, irodalmár. A szerdai délutáni eseményen Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár méltatta a pécsi szálakkal is rendelkező művésznőt.
A gimnázium dísztermében csaknem telt ház előtt mondta el gondolatait a népszerű írónő a mindennapi életünket érintő problémákról, az értékalapú gondolkodás szükségességéről. Előbb azonban Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár méltatta a Magyarország legnagyobb művészeti-kulturális díjával, a Kossuth-nagydíjjal is kitüntetett művészt, aki több szállal is kötődik Pécs városához.
– Pécsen a polgári, keresztény-konzervatív gondolatoknak évezredes gyökerük van. Az évezredes püspöki székhely és az itteni kulturális hagyaték mindannyiunk számára vezérfonalat szolgáltat arra, hogy milyen Magyarországot vizionáljunk magunk elé. Fontos, hogy ne pusztán valamiféle tervezés, ne valamiféle modern, európai uniós pályázati konstrukciók keretein belül gondolkodjunk arról, hogy milyen országot, milyen várost szeretnénk látni magunk előtt, hanem legyenek olyan értékeink, amelyeket fundamentumként a lábunk alatt tudunk tudva egységes kultúrnemzetként vagyunk képesek előretekinteni – fogalmazott a politikus.
Azok a nemzeti, keresztény-konzervatív értékek, amelyekre egyfajta alapként tekinthetünk a mostani, megannyi értékválság közepette, bizalommal tölthet el a jövőt illetően. Ezzel a gondolattal kezdte mondandóját az írónő is.
– Nemcsak a jelenünk, hanem a jövőnk is fontos, hiszen nincs jövőnk, ha nem tudjuk kinek átadni a stafétabotot. Nagyon lényeges a fiatalok nevelése, mert a családanyák és -apák nélkül a semmibe vesznek a gondolatok. Nagy baj lenne, ha gyökereinkből semmit sem tudnánk átadni, hiszen nincs rosszabb, mint a gyökér nélküli ember – hangsúlyozta.
Az irodalmár szerint „nagyon rossz”, ha egy gyökér nélküli ember azt képzeli, hogy a karrier csúcsa az, ha megnyeri a Megasztárt.
– Nem azt mondom, hogy rosszak az ilyen jellegű vetélkedők, hanem azt, hogy létezik egy másik Magyarország, létezik olyan emberi élet, amelyben nem az a legfőbb törekvés, hogy túlordítsam a másikat. Ebben az országban mindenki ki akar tűnni: vagy énekes vagy celeb akar lenni. Ritka és szép, amikor azt látjuk, hogy a néptánc vagy a népművészet terén is lehet vetélkedőt rendezni! Mennyire melengette az ember szívét, hogy talán valami kezd megmozdulni. Ilyen nagyszerű volt a Virtuózok komolyzenei verseny is. Egyik titkos álmom, hogy ismét versmondó vetélkedőket kellene rendezni a televízióban – korcsoportonként megszervezve.
Az írónő ezután előadásában egyebek mellett arról szólt, hogy miként kellene együtt élniük a nemzetiségeknek, mit jelent a nemzetiségi kultúra, honnan kezdődik az ember önállósága, ha nem fogadja el a véleménydiktatúrát.
