Ha nem lett volna Zichy Gyula pécsi püspök, nem is biztos, hogy ma állna a mecsekszabolcsi plébániatemplom. A hívek ugyanis nagyon akarták, de kevésbé voltak először fogadókészek az igényre.
A pécsszabolcsi Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom előtt a városrészben, évszázadokkal ezelőtt állt egy kisebb templom, feltehetően a pécsszabolcsi temető keresztje mellett.
Azért csak feltehetően, mert erről a kis templomról csupán annyit tudni, hogy 1788-ban bővítették, mert már akkoriban is kicsinek bizonyult a hívek egyre növekvő számával szemben. Az, hogy ez a templom mikor épült, kérdéses, de a szabolcsi plébánia történetét megíró Békés Lajos szövege szerint nem kizárt, hogy egyidős a faluból lett városrész történetével, azaz már az Árpád-kor kezdetén is itt állhatott. A már kibővített előd-templom a 20. század első éveire újfent kicsinek bizonyult.
Ekkoriban, egészen pontosan 1904-ben Mayer György lett itt a plébános, aki a hitközség történetének egyik legkiemelkedőbb alakja volt – írja Békés. Az új plébános élete fő céljának tekintette, hogy új templomot építsenek Pécsszabolcson (akkoriban Mecsekszabolcs). Mayer igyekezett megnyerni a cél érdekében a püspökséget, ugyanakkor annak gazdasági vezetője, a pécsi őrkanonok elutasította a plébános kérelmét, azzal a meglepő indokkal, hogy a mecsekszabolcsi hívek a hitükben megfogyatkoztak.
Pedig a kis templomba akkor már vagy 25-30 éve alig fértek be a mecsekszabolcsi katolikusok. Csak két évvel később valósulhatott meg Mayer álma, mikor 1906-ban gróf Zichy Gyula lett a pécsi püspök, aki méltányolta a plébánia kérelmét, ráadásul úgy engedte meg, hogy új templomot építsenek Mecsekszabolcson, hogy a híveknek sem kellett adományt fizetniük érte.
Ha valaki elmegy a Szabadságharc utcában található Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom mellett, feltűnhet, hogy a templom hasonlít a Székesegyházra. Ez nem véletlen, ugyanis Mayer plébános külön kérése volt, hogy az új templom is román stílusban, hasonló kereszthajós szerkezettel épüljön meg. A pécsszabolcsi templom ugyan nem akkora, mint a dóm, de természetesen Mayer terveiben az is szerepelt, hogy az új templom legyen a lehető legnagyobb, hogy a hívek kényelmesen elférjenek benne. A munkák 1910. április 25-én kezdődtek meg a püspök által megbízott budapesti építész, Aigner Sándor tervei alapján.
A plébániatemplom külső felépítése egy év alatt gond nélkül megtörtént, a belsőépítészeti feladatok várattak magukra, ugyanis az akkoriban már halálos beteg Aigner Sándor a templom belsejének terveit csak lassan tudta befejezni, az építész a munkájának gyümölcsét pedig már nem is láthatta, 1912 januárjában meghalt.
A templom harangjait, összesen négyet, 1912. május 1-én hozták Pécsre, az aradi Hőnig Frigyes harangöntő cég készítette őket. A legnagyobb 620 kilogrammot nyomott és Gyula névre keresztelték Zichy Gyula püspök után. A harangon a következő felirat olvasható: „Szent Gyula, könyörögj a mi elöljárónkért, Zichy Gyuláért, az ő bőkezűségéből az Isten háza megépíttetett 1911”. Szinte természetes, hogy Mayer György szabolcsi plébános védőszentjéről, Szent Györgyről is elnevezték a templom egyik harangját, amin ez a szöveg áll: „Szent György, Krisztus katonája, oltalmazza ennek az egyháznak vezetőjét és népét”.
A másik két harangot Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának (és a templom névadójának), valamint Szent Józsefnek a tiszteletére szentelték meg. Az első világháború során azonban a négy harangból hármat beolvasztottak és ágyúkat készítettek belőlük, csak a Szent György-harang maradt helyén, magányosan, „némán siratva társait” – írja Békés.
A templomot 1912. október 13-án szentelték fel, az ünnepségen az a gyönyörű és hatalmas orgona szólt, amit Angster József készített. Ahogy Békés írja, óriási néptömeg várakozott a falakon kívül a szentelés napján, melynek végeztével a körülbelül 2 ezer emberből álló sokadalom a templomba vonult megcsodálni azt.
Volt is mit, főként a világhírű pécsi templomfestő freskóját a mennyezeten, melyen Mária Jézussal a karján látható, valamint a helyiek számára rendkívül fontos Szent Borbála, a bányászok védőszentje (a szent később emlékművet is kapott a templomkertben) és három bányász látható földműves családok és a Szent Jobb mellett.
Másnap kezdődött az istentisztelet az új templomban és ekkor került sor a bérmálásra is, amire utoljára a templom építése előtt 10 évvel volt lehetősége a helyiknek, nem is meglepő ezért, hogy a templomban közel 900-an gyűltek össze. Mayer György plébános a templom udvarán hársfákat, fenyőfákat és cserjéket ültetett. Ezek közül a hársfák ma is zöldellnek.
