Berobbant a nyár, az igazi hőség, mindemellett a kabócák is dalra fakadtak, csak hogy teljes legyen a hangulat. Tucatjával zengedeznek szerte a városban, többek örömére vagy éppen bánatára.
Járkálhatunk a belvárosban, Kertvárosban vagy Uránvárosban, mindenhol utolér a kabócák dongó zúgása. Vannak, akiket idegesít a folyamatos zizegés, másokat a mediterrán, tengerparti hangulatra emlékezteti és szeretik hallgatni a rovarok hangját.
Dudás György, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre elmondta, ez nem új jelenség, a kabóca már hosszú évek óta jelen van Pécsen. A kabócák száma drasztikusan szaporodott az elmúlt években, ez az, amit hallhatunk. Az évek múlásával nem érzékelik, hogy melegebbek a nyarak és enyhébbek a telek.
Egyre többen vészelik át a telet és húzzák ki tavaszig. Ezek a kis rovarok pedig imádják a meleget – mondja a szakember.
Általában június eleje felé kezdenek „mocorogni” és egészen szeptemberig hallatják hangjukat a kabócák. Pécsen két fajta él: az óriás énekes kabóca és a mannakabóca. Előbbi a nedvesebb fákat kedveli, utóbbi pedig a hársfákon szeret „dalolni”. A hímek az éneklő kabócák, hangjukkal csalogatják a nőstényeket a nagy melegben. Ritkán lehet őket látni, nagyon félénk kis rovarok, a magas fákon élnek, 15-20 méter magasban. Ráadásul védettek is, eszmei értékük darabonként 2000 forint.
Leginkább az ország déli részén, a Pécs – Szeged vonalon jellemzőek, északabbra már nem igazán telepedtek meg.
A kabócák elterjedéséhez hasonló jelenség volt a balkáni gerle megjelenése, amelyet először 1936-ban jegyeztek fel Magyarországon, ma pedig már rengeteg helyen élnek ezek a madarak.
