A Kisbéka anatómiája nem egy kisiskolásoknak szóló biológiakiadvány, bármennyire is hangozzon annak. Ez egy családi, gyermekkori emlékekből szerkesztett kötet, az elsőkönyves pécsi Aknai Péter tollából. Az idei Ünnepi könyvhéten bemutatkozó író-költő alkotásából már csak rendelni lehet, pillanatok alatt elkeltek a kötetek.
– Hogyan indult az irodalmi pályád? Mindig is írtál?
– Középiskolás koromban kezdtem foglalkozni az írással. Többnyire verseket írtam, de nem igazán tartottam fontosnak, hogy publikáljak. Kellett a külső megerősítés is, hogy amit csinálok, az jó. Több helyre beküldtem a verseimet és a legtöbb helyről pozitív visszajelzéseket kaptam, megjelentek számos alkalommal. Később újra inkább csak magamnak írtam és nem gondoltam a publikálásra – volt ebben egyfajta ciklikusság, de az írással sosem álltam le.
– Az önálló könyv ötlete hogyan született meg?
– A kötetet édesanyámnak szerkesztettem eredetileg a hetvenedik születésnapjára. Egy olyan ajándéknak szántam, ami kicsit életre kelti a család múltját, az emlékek, történetek felelevenítik a régi időket.
– Tehát családi emlékekből áll össze a kötet?
– Abból is. A helyszín fontos: a Duna partján, Pakssal szemben, az alföldi oldalon nagyon sok időt töltöttem gyerekkoromban, fontos szerepet játszott az életemben. A Kisbéka nevű ártéri büfé és a kuglizó, ahol kiskoromban dolgoztam, az itt megforduló figurák meghatározóak voltak életemnek abban a korszakában. Nagyanyám falusi néptanítóként dolgozott, számtalan helyen megfordult, bővelkedett a történetekben. Ezeket is mind-mind belefontam az én történetembe.
– Tervezel egy második kötetet is?
– Persze! Már készül a folytatása a könyvnek, szerintem 2020-ra el is készülhet. Lehet, hogy nagyobb példányszámban is kell majd kiadni, ha a Kisbéka már ilyen kelendő.
– Könyvet kiadni ma elég rizikós dolog. Nem tartasz attól, hogy nem fog megtérülni a befektetett összeg?
– Amikor belevágtam ebbe, egyszer sem merült fel ez a kérdés bennem. Szerintem az alkotó ember elsősorban nem az anyagi haszonért csinálja, amit csinál. De ez a része csak az egyik oldal – rengeteg olyan személyes pozitív visszajelzést kapok, ami már bőven kárpótolt az anyagi veszteségekért.
– Mi a véleményed az e-könyvekről? Gondoltál rá, hogy úgy is kiadod a művedet?
– Mivel ezen a területen dolgozom főállásban, elég jól ismerem a digitális világot. Kezdek ettől a területtől ódzkodni, távolságot tartani tőle. Persze megkerülhetetlen. De szerintem egyre inkább értéke van a nyomtatott irodalomnak, az igazán minőségi munka felértékelődik, ha ebben a formában jelenik meg. Én semmiképpen nem szerettem volna elektronikus formában, e-könyvként is kiadni a könyvemet. Összességében úgy vélem, napjainkban már a nyomtatottnak és az elektronikusnak is helye van és a kettő megfér egymás mellett.
– Kik azok az irodalmárok, akik a legnagyobb hatással voltak rád?
– Hát akiket megismertem a kuglizóban! Ők Pécsett kevéssé ismertek, de a történetemnek fontos szereplői. Három paksi költőről van szó. Az egyikük, Oláh Zoltán, aki a könyvben a költő alakját személyesíti meg, különösen fontos volt a számomra. Ő volt az, aki gyerekkoromban látott valamit bennem, próbált terelgetni az irodalmi pálya felé – nem eredménytelenül. Amikor a könyvet írtam, többször eszembe jutott Fejes Endre, Mándy Iván – ő egyébként egy családi történetünket feldolgozta rádiójátékában – és semmiképpen sem hagynám ki Rejtő Jenőt! Ha ő ott nőtt volna fel, ahol én, akkor a kuglizó világából biztosan megörökített volna pár jellegzetes alakot! A nevekről nem is beszélve.
– Kritikus vagy az írásaiddal kapcsolatban?
– Igen, persze. Sokaknál van ez így: (író)kollégák azt tanácsolták, hogy a megjelenés után már ne nézzek bele. Persze az volt az első dolgom, hogy megint átolvastam. Mindig találok valamit, amit másképp csinálnék: központozás, mondatok hossza, sorolhatnám. De ezt, itt most el kell engednem. Egy közel hároméves munka eredménye ez a könyv.
– Három gyerek és rendszeres sportolás mellett, hogyan fér bele az írás az idődbe?
– Azzal, hogy megjelent a könyv, az életem is kicsit átalakult. Most rendszeresen, napi két-három órát töltök írással, kora hajnalban, néha éjszaka. Azzal, hogy a könyvem fogadtatása ilyen jó, már érzek egyfajta felelősséget is.
[su_box title=”Névjegy” style=”soft” box_color=”#acba58″ radius=”2″]Aknai Péter 1973-ban született Pécsen. Érettségit a Kodolányi János Gimnáziumban tett, 2001-ben diplomázott a Pécsi Tudományegyetemen művelődési menedzser szakon. A PTE Marketing Osztályán kommunikációs és PR-területen dolgozik.
Két házasságából három gyereke van. Rendszeresen focizik, de elmondása szerint azért mindig a család az első.[/su_box]
