Az utóbbi időkben elharapódzott pécsi visszapillantó tükör-rugdosások felkeltették az érdeklődésünket a városi autóközlekedés múltja iránt. Vajon régen, az autóforradalom korában is voltak hasonló gondok a városban? Egy közel 90 éves KRESZ-könyvből ki is derült: a pécsiek már az 1920-as és 1930-as években is az úttesten járkáltak a kocsik előtt, az udvariasság nem volt a sofőrök legjellemzőbb tulajdonsága, a taxisok akkor még kerülhették a legrövidebb útvonalakat.
Az 1800-as évek végén szó szerint berobbant motorizáció Pécsett is forradalmi hatással bírt, hiszen a kezdeti robbanómotoros járművek megjelenése erősen felbolygatta a városiak közlekedését. Pécset a motorizáció alapvetően gyorsan elérte, hiszen – ahogy Gyürüs Lajos írja a Régi Pécs blogon – már 1910-ben is járták az utcákat motoros kocsik, noha csak pár darab. Az igazi autóforgalom az 1920-as években vette kezdetét Pécsett, a pöfögő-robogó járművek pedig ki is szorították a konflisokat és az egyéb ló vontatta kocsikat és szekereket.
Az udvariasság hiánya
Autóforgalom nincs annak szabályozása nélkül, ezért is lépett életbe 1930-ban az első hazai KRESZ, melynek érdekessége az volt, hogy a központi szabályozás mellett minden nagyobb városnak volt saját közlekedési rendje, így Pécsnek is. Ezek a helyi szabályozások azért voltak szükségesek, mert egyik magyar város sem volt felkészülve az autóforgalomra, utcáik a gyalogosok és a lovas kocsik számára voltak kialakítva.
Szórakoztató olvasni az első magyar KRESZ-könyvecske bevezetőjét, melyben összefoglalják, hogy miért van szükség a forgalom és a közlekedők szabályozására:
„Az utca a város közönségéé, tehát a város legdemokratikusabb helye, ahol mindenki megjelenhet, s amelyet mindenki teljesen egyforma joggal és mértékkel vehet igénybe. Ha az utcán járó és járművekkel közlekedő emberek az utca használás jogának teljes egyformaságát mindig szem előtt tartanák, akkor az utcai közlekedésnek rendjét a kötelező embertársi szeretet és udvariasság megoldaná. Sajnos az emberiség legnagyobb része az életben, s így az utcán is figyelmen kívül hagyja ezen magasztos és szép elveket, s helyettük az önös érdek lép előtérbe. Az utcán elhalványul az embertársi szeretet fénye, tompul az udvariasság és szinte teljesen kiveszett a mások ugyanolyan jogának tisztelete.”
Tehát már az 1920-as és 1930-as években is egymásnak mehettek a felbőszült autósok, kiakadt gyalogosok és sofőrök. Az udvariasság azonban akkoriban sem működött, és az utóbbi hetekben-hónapokban népszerűvé vált pécsi visszapillantó tükör-rugdosások fényében bizton állíthatjuk, hogy ma sem él a város útjain a megkívánt „embertársi szeretet és udvariasság”.
„Ne kaszinózzatok az úttesten!”
Pécsett nagy szükség volt a „helyi KRESZ-re”, nagyobb, mint akkoriban Budapesten, mivel komoly gondot okozott az autósoknak (és így a gyalogosoknak is), hogy a város szűk utcáiban kényszerűn keskeny járdákat építettek, ami miatt a járókelők az úttesten sétálgattak, olykor tömegesen (ez egyébként a mai napig jellemző). Az úttesten grasszálók nagyon megnehezítették az újdonsült városi autósok közlekedését, ráadásul a pécsi villamosok sínjei is korlátozták a mozgásterüket. Épp ezért nem véletlen, hogy a pécsi KRESZ-ben olyan gyalogosoknak szóló követendő utasítások voltak, mint például az, hogy „Ne kaszinózzatok az úttesten!”, vagy hogy „Ha járómű jön feléd, ne futkoss előtte ide-oda meglepetésedben…”. De íme az eredeti szöveg:
Külön fejezetben sorolták fel, hogy melyek a pécsi autósok számára kijelölt főutak, mivel akkor még nem volt tábla a főútvonalak jelölésére. Ez azt jelentette, hogy az autósoknak meg kellett jegyeznie a KRESZ-könyvben írott útvonalakat, kezdetben még térkép sem volt, ami segítette volna közlekedésüket.
A taxisok régen is taxisok voltak
A pécsi KRESZ-ben külön kitérnek a helyi taxisokra, akiket mint „géperejű bérkocsi vezetőket” említenek. A rájuk vonatkozó bekezdés alapján pedig talán kijelenthető, hogy a taxisok közel 90 éve hajlamosak voltak „megutaztatni” utasaikat. Íme a szöveg:
„A géperejű bérkocsik vezetőitől az igénybe vevő közönség joggal megkövetelheti, hogy a lehető legrövidebb útvonalon vigyék a célhoz. A géperejű bérkocsi vezetői vajjon a támasztott követelménynek megfelelnek-e és kellő helyi ismeretek birtokában vannak-e arról a rendőrkapitányság a jövőben rendszeresített helyi ismereti vizsga alkalmával fog meggyőződni.”
