Keleti városrész: hányadán is állunk?

A keleti városrészről sokaknak az jut eszébe, hogy miután az egykor a leginkább bányászok lakta városrészből elköltöztek a bányászok, a fejlődés is megrekedt. Ezen általános nézet miatt megnéztük, mégis mi történt a térségben. 

Pécs keleti része a történelmi múltat tekintve is elmaradottabb volt, mint a nyugati fele, részben köszönhetően annak, hogy jellemzően kétkezi munkások laktak erre, s miután a bányák bezártak, a bányászok elköltözése után elszegényedett a környék. Az elmúlt évtizedben azonban városi szinten igyekeztek megoldást találni a demográfiai, szociális problémákra. Megnéztük, hogy hogyan állnak.

A közbiztonság

A zsaruk statisztikái hagyományosan nem túl hízelgőek a keleti városrészekben. Viszont az elmúlt évek azt mutatják, szépen esik vissza a bűncselekmények száma.

Még 2015 őszén megkezdődött a rendőrségi térfigyelő kamerák felszerelése a – nemrégiben felújított és megszépült – Hősök terén és Pécsbánya egyes területein. Az akkori kilenc darabot több tucat követte és követi még most is.

A civilek is bekapcsolódnak

Már sokadik éve működik a SZEM (Szomszédok Egymásért Mozgalom), aminek célja, hogy az egymás mellett élők fokozottan figyeljenek a közbiztonságra.
Az egyre bővülő Pécs-Somogyi Polgárőr Egyesület új járőrautót is kapott nemrégiben.

A bezárt és hányattatott sorsú szabolcsi iskola romjaiból 2014-ben hoztak létre közösségi házat. A Csorba Győző Könyvtárral együttműködésben is megújult Pécsbányán és Vasason a közösségi tér, ahol könyvtárpontok létesültek.

2016-ban indult egy félmilliárdos fejlesztési program, kifejezetten az ilyen létesítmények felújítása, leromlott játszóterek, sportpályák renoválása céljából.

Megújul a hirdi óvoda, a vasasi már el is készült mintegy 130 millió forintból.
Az önkormányzati tulajdonban lévő gyermek- és háziorvosi rendelők is csinosabbak lesznek a közeljövőben – Szabolcsfaluban is már megújítottak egy rendelőt.

A szakember szerint a közösségekkel nincs gond

Tistyán László szociológus szerint rossz kép él a pécsiekben a keleti városrészekről.

– Nem annyira homogén az a terület, mint amennyire annak látjuk. Lehet találni jól szituált középosztálybeli, családi házakat is, de a szegregált részek rányomják a bélyegüket az egész körzet megítélésére – vélekedett.

– Nagyon fontos leszögezni – mondta –, hogy a társadalom tulajdonképpen közösségek hálózata. A működéséhez pedig értelemszerűen szükséges a fizikai infrastruktúra is.

Tistyán szerint nem csak a keleti városrészben fontosak a közösségi terek, a Mecsekoldalban ugyanúgy szükség van rájuk.

– Lehet, hogy furcsán hangzik, de a közösségi terek szempontjából a keleti városrészekben még jobb is a helyzet, mint Pécs több részén. Az említett Mecsekoldalban például minden telek magántulajdonban van, így elég nehézkes közösségi tereket létrehozni. A zsúfolt Kertvárosban is kevés ilyen intézményre van példa – mondta.

A szociológus szerint generációtól függetlenül, a közösségi terek nagyon fontosak egy-egy település(rész) számára. Egy közösségi ház viszont nem pusztán öt-hat újonnan kialakított helyiséget, fizikai létesítményt jelent. Ahhoz, hogy a funkcióját elérje, maga az élettel teli közösség is szükséges.