Az ingyenes zene- és filmletöltések korában, amikor kultúrszomjunkat akár egyetlen kattintással kielégíthetjük, s a kereskedelmi tévécsatornák is a mi kegyeinkért versengenek egymással, van, aki nem átall ünneplőbe öltözni, hogy egy-egy estét színházlátogatásra szánjon, vagy komolyzenei koncerten keresse a lelki feltöltődés lehetőségét, az otthon kényelme helyett. De mennyire kell a magaskultúra a pécsieknek?
A TÁRKI tavaly végzett kutatásai szerint a hazai felnőtt lakosság körében minden nyolcadik honfitársunk jár színházba, főként fiatal és középkorú, magasabb státusú hölgyek, akik emellett kiállításokra és koncertekre is az átlagosnál gyakrabban látogatnak el.
Tistyán László pécsi szociológus mértéktartásra int a téma kapcsán.
– Ne feledjük – mondja -, hogy a lakosságnak csupán a fele él városokban, s e körön belül sem mindenhol van helyben elérhető színház vagy épp koncertterem. Sőt, a kiemelt települések sem vehetik fel igazán a versenyt a főváros nyújtotta lehetőségek jóval gazdagabb tárházával.
A Fact Intézet vezetője úgy véli, az említett adatok nem „húzhatók rá” teljesen az egész magyar lakosságra. Ráadásul önmagában a kulturális-művészeti intézmények megléte sem garancia semmire, hisz a kultúrafogyasztási szokásokat a belső igény mellett jócskán befolyásolja a népesség anyagi helyzete is. Noha vágyna rá, nem mindenkinek adatik meg, hogy rendszeresen váltson jegyet színházi előadásra, komoly- vagy könnyűzenei koncertre, s hogy szabadidejének egy részét kiállításokon való szemlélődéssel töltse.
Pécs mint Európa egyik korábbi kulturális fővárosa, amely önkormányzati rendelettel is megerősítve, egyebek mellett a kultúra városaként határozza meg önmagát, nem vall szégyent e téren. Nemzeti státusú teátrummal és zenekarral, kiváló adottságokkal bíró koncertteremmel, több színházzal és rangos kiállítóhellyel büszkélkedhet.
A Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, Rázga Miklós két évvel ezelőtt meghirdette a családbarát színház koncepcióját, vagyis azt, hogy unokától nagyszülőkig minden korosztály figyelmére számítanak. A teátrum repertoárját is ennek szellemében állították össze. A sok műfajú kínálatban musical és vígjáték, klasszikus dráma és gyermekdarab, opera és balett egyaránt helyet kap. Előadásaik látogatottsága az első évadban – a korábbiakhoz képest – ötven százalékkal nőtt.
– Tavaly júniusban köszönthettük az előző évad százezredik nézőjét, idén pár ezerrel túllépjük ezt a számot. Hogy pontosan mennyivel, az az évadot záró I. Pécsi Családi Színházi Fesztivál látogatottságától függ majd – mondja Fülöp Gabriella, a PNSZ jegyirodájának vezetője. – Hűségesek hozzánk a nézőink, panaszra nincs okunk. A népszerű zenés darabok és a bohózatok mellett a fajsúlyos, komolyabb művek is pótszékes előadásként futnak. A nemrég bemutatott Csehov-mű, a Cseresznyéskert látogatottsága 75%-os, a Tartuffe-é 84%-os, a Halálos tavaszé 91,2%-os, a Jelenetek egy házasságból című Bergman-adaptációé pedig, amit második éve játszunk, 108,5%-os.
- Kortárs is jöhet? Götz Attila és Dévényi Ildikó a Prága, főpályaudvar című mai magyar darabban
Az állandó társulattal nem rendelkező Pécsi Harmadik Színház a hazai kortárs drámák meghatározó színtere. Indulása is országos visszhangot kiváltó Örkény-bemutatóhoz kötődik, s az elmúlt évtizedekben a hazai abszurd első mesterének darabjai mellett rendre jelen vannak – sokszor ősbemutatóként – Spiró György, Egressy Zoltán és Háy János művei, sőt, a legifjabb írónemzedék képviseletében Kiss Judit Ágnes is. A Vincze János vezette teátrum hamarosan ismét Spiró-premierrel várja közönségét. Komoly szériákat is maguk mögött tudhatnak, Egressy drámája például, a Sóska, sültkrumpli több mint száz, telt házas estét ért meg, Spiró Kvartettje pedig túl van a 225. előadáson. Igényes közönség az övék, akik nemcsak hagyják, de el is várják, hogy az itt látott produkciók elgondolkodtassák őket.
A Kodály Központ megépültével muzsikusok és zenerajongók közös álma vált valóra. A kiváló akusztikájú hangversenytermet az építészet Stradivarijának nevezte Maxim Vengerov hegedűművész, aki 2010 decemberében az első nyilvános koncerten lépett fel itt. A ház rezidens zenekaráról, a Pannon Filharmonikusokról Horváth Zsolt igazgató elmondta: az ország szimfonikus zenekarai közül nekik van a legtöbb fizető nézőjük, pontosabban hallgatójuk. 2011-ben ez a szám 51.122 fő volt, közülük 36.979-en a Kodály Központba váltottak jegyet a koncertjeikre. „A tavalyi évben több mint 47.000 fizető nézőnk volt, a Kodály Központban pedig a számunkra előírt 42 koncert azzal a telítettséggel zajlott, ami a kötelezettségünk” – összegzett Horváth Zsolt.
Aki szívesen időz képző- és iparművészeti alkotások között, napokig járhatná a pécsi kiállítóhelyeket. A városi múzeumok nincsenek könnyű helyzetben, legtöbbjükre ráférne egy alapos felújítás, látogatottságuk talán ezért is marad el a kívánatostól: évi 150 ezer vendég helyett 110 ezren voltak rájuk kíváncsiak az előző években.
A Zsolnay Kulturális Negyedben otthonra lelt, Zsolnay-remekeket bemutató Gyugyi-gyűjtemény 2010 szeptemberében nyílt meg, s 2012 első félévében 18.078-an vásároltak rá belépőjegyet. Nézőszám-rekordot döntött 2006-ban a Pécsi Galériában rendezett Munkácsy-tárlat. Pákh Imre Amerikában élő üzletember műgyűjteményének 32 alkotását nyolc hét alatt 44.303-an látták, A Nyolcak – Cézanne és Matisse bűvöletében című csoportos kiállítás kedvéért pedig a felújított Modern Magyar Képtárat négy és fél hónap alatt 21 ezer érdeklődő kereste fel, ugyancsak az EKF évében.
A szakemberek véleménye egy ponton összecseng: Pécsett létezik értékes kultúrára vágyó közönség, még ha mostanság szűkebb anyagi keretből kénytelenek is kigazdálkodni az erre szánt pénzt. Mert az élő művészet varázsával, egy lélekemelő koncert megismételhetetlenségével, az estéről estére megszülető színházi csodával, szereplő és publikum közös élményével a legmodernebb technika sem képes felvenni a versenyt.
