Eredményesen zárult a mecseki központ fejlesztését célzó projekt, a részt vevő gyermekek számára igazi élmény ott a tanulás, a programok ráadásul a természettudományok – biológia, fizika, földrajz – iránt is felkeltik az érdeklődést, sőt a tantermi oktatás is jobban működik ez után. Mutatjuk a legújabb tapasztalatokat.
A Pécsi Állatkert, a Janus Pannonius Múzeum és a Dél-Pannon Múzeumokért Közhasznú Egyesület a „Mecseki Természettudományos élményközpont fejlesztése” névre keresztelt projekt keretében a velük szoros együttműködésben álló 20 közoktatási intézmény – 10 vidéki és 10 pécsi általános iskola – bevonásával gyűjtött tapasztalatokat az élményalapú tanulás, valamint a pedagógusi és tanulói visszacsatolásokra vonatkozóan a jelenlegi félévben.
A cél ezúttal is a pedagógusok módszertani fejlesztése, valamint a diákok élményalapú tanítása volt. Mindezek által valósult meg a programba bevont diákok látásmódjának és tudásának szélesítése, az általános tanulási motiváció javítása, de a gyerekek természettudományok iránti mélyebb érdeklődését is sikerült felébreszteni.
A projekt idén decemberben zárul, így sok tapasztalat, eredmény és adat áll rendelkezésre.
A jelenlegi szakaszban, a korábbi online egyeztetés helyett személyes mélyinterjúkra került sor a 20 intézmény 20 pedagógusával. Az általános iskolák közül 10 pécsi és 10 vidéki települést kerestek fel a szervezők, így teljesebb képet kaphattak a tapasztalatokról, hiszen a tanintézmények más-más földrajzi távolságra helyezkednek el az élményközponttól, valamint más-más társadalmi-gazdasági helyzetben lévő járásban találhatók. Ezek a tényezők pedig jelentősen befolyásolták a kapott eredményt.
A pedagógusok között 90 százalékos arányban történt tapasztalatátadás a programmal kapcsolatban, tehát a sorozatnak igen fontos szerepe van/volt a hagyományos oktatásban is. A programsorozat diákokra gyakorolt pozitív, kedvező hatásait az eddigi három visszamérés mellett a negyedik etap pedagógusi visszajelzései is megerősítik. A tanárok egybehangzó véleménye az, hogy bizonyos területeken érezhető változások mennek végbe a diákok körében, és lelkesen vesznek részt a foglalkozásokon, örömmel és gyakran mesélnek társaiknak az élményeikről.
A pedagógusok az élményközpont oktatói által tartott előadásokat rendkívül újszerűnek, szemléletesnek és érdekesnek tartották.
Az interjúk során megosztották, hogy szerintük az élményalapú tanulás motiválóan hat a diákok ismeretszerzéshez való viszonyulására, az adott közegben és környezetben felszabadultabban és lelkesebben fogadják be a tananyagot, tapasztalati úton könnyebben és jobban megy a tanulás. A hátrányos helyzetű gyerekek pedig szinte csak így juthatnak el az állatkertbe, ahol a Mecseki Természettudományos Élményközpontot alakították ki, ez sokuknak nyújtott segítséget a kibontakozásban és emellett életközelibbé váltak a tanórák is.
A projekt során nemcsak a diákok új típusú tanuláshoz való hozzáállását mérték, hanem a kompetenciák, készségek fejlődését is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az önképzés, önfejlesztés, a természettudományos és technológiai, valamint a szociális kompetencia területén volt a legnagyobb arányú előrelépés. A digitális kompetencia és a nyelvi készségek fejlesztésében már változatosabbak voltak a visszajelzések, de még itt is mérhető volt a javulás.
A projekt egyik várt hatása volt a természettudományi oktatás színvonalának, minőségének, eredményességének és hatékonyságának növelése a pedagógusok módszertani fejlesztése által. Ennek érdekében a projekt megvalósítói új élménypedagógiai módszertanokat és feladattípusokat igyekeztek megismertetni a részt vevő tanárokkal, amelyeket a későbbiekben gyakorlatok formájában beépíthetnek a hagyományos tantermi oktatásba is.
A megkérdezett tanárok 65 százaléka ismert meg valamilyen új feladattípust, vagy pedagógiai módszert.
A válaszadók 62 százaléka pedig integrálta is a megszerzett új ismereteket a tanrendjébe. A pedagógusok többsége (60 százalék) szerint a programnak van közvetlen hatása az iskolai oktatásra is, bár a még fennálló vírushelyzet ellenére az iskolák többsége tervez új természettudományokkal kapcsolatos projektet, szakkört, versenyt, vagy egyéb foglalkozást is indítani.
A program ugyan nem járul hozzá teljeskörűen a hátrányok leküzdéséhez, ugyanakkor a szemléletváltásban és a beszűkült élettér tágításában meghatározó szereppel bírt. A vidéki iskoláknál a pedagógusok többször is kiemelték, hogy sok gyerek a települést sem hagyta még el, így a program mindenképpen hasznos volt számukra.
Emellett a pedagógusok visszajelzése alapján a diákok az élményalapú tanulást inkább kirándulásként fogták fel, a sok érdekesség miatt fegyelmezettebben is viselkedtek, javultak a magatartásbeli problémák és sok esetben az alapismeretek hiányát is sikerült pótolni.
