Mendöl Zsuzsanna művészettörténész kutatásaira, s saját előtanulmányaira is alapozva készítette el Kismányoki Károly a pécsi Bauhaus-házakról szóló dokumentumfilmjét a Pécs TV közreműködésével. A közel negyvenperces alkotásban 14 épületről számolnak be, a filmet október 19-én kedden 15:50-kor tűzi műsorra a városi televízió.
A film megszületésének előzményei a nyolcvanas évekre nyúlnak vissza, ekkoriban készült egy film a Bauhausról, ami végezetül csupán a Bauhaus színházra korlátozódott – mondja Kismányoki Károly rendező, aki szerint ekkoriban kezdett elmélyedni a Bauhaus világában, s kezdte el fényképeken megörökíteni a pécsi házakat.
A színházról szóló film után elég nagy csend övezte a Bauhaust Magyarországon, Bódy Gábor foglalkozott csupán az iskolával, s elő is készített filmet éppen az iskolában résztvevő pécsiekre összpontosítva, ám a megvalósításra halála miatt már nem kerülhetett sor.
Kismányoki szerint ez elmúlt években került ismét az érdeklődés középpontjába az iskola, ugyanakkor ő háromévente végigfotózta a pécsi házakat, s a nyolcvanas évektől kezdve foglalkozott is ezzel a területtel, s végül a film megalkotására 2009-ben nyílt módja, miután a Janus Pannonius Múzeum őt kérte fel erre – a munkát idén fejezte be.
Mint mondta, Mendöl Zsuzsanna művészettörténész kutatásait, információt is felhasználva készült el az alkotás, amelyben 14 házat mutatnak be részletesen: 12 épület Breuer Marcell munkája, egy Molnár Farkasé, egy pedig Ernst Mittagé volt, amelyet Forbát Alfréd munkái között publikáltak. Ez utóbbinak az volt az oka, hogy Ernstnek bujkálnia kellett Pécsett, miután a vezető náci családok közé tartozó férfi nem volt hajlandó megtervezni Joseph Goebbels házát.
A rendező szerint a pécsi épületeknek közel felét rendkívül gondosan őrzik a tulajdonosaik, milliókat áldozva a házukra, van, ahol még a kazán és a fürdőszoba is eredeti, a házak másik része azonban pusztulóban van, miután – állami, önkormányzati támogatás hiányában – nincs pénzük a birtokosaiknak a megőrzésükre. A pécsi házakra egyébként az jellemző, hogy kívülről nem mutatják „hovatartozásukat”, a megrendelők ugyanis igencsak beleszóltak a tervekbe, sokat változtattak az épületek küllemén.
A közvélekedés az egyszerű, közönséges primitív panelekkel azonosítja a Bauhaus épületeket, ám annak idején még a bérházakban is olyan életteret biztosítottak a lakóknak, amelyek miatt ma már ezen lakásokat az úri jelzővel illetik, holott azok közembereknek épültek.
Az iskolát – amely a tehetségek egyfajta inkubátorháza volt – egy dinamikus, világot megváltoztatni akaró igény jellemezte rengeteg szociális érzékenységgel, ahogyan az I. világháborút követő sokkos nemzedéket is ez határozta meg. Pécs ugyanakkor egy forrongó, elzárt város volt, nem véletlen, hogy hatan kerültek ki a baranyai megyeszékhelyről.
