Először állítja ki Magyarországon új színrendszer szerint készült képeit Keserü Ilona Kossuth-díjas festőművész, akinek e különleges tárlata szombaton nyílik a pécsi Nádor Galériában.
„A kiállítás anyagába tizennégy-tizenöt nagy festményem került be. Többségük az elmúlt két évben készült, csak egy-két alkotás pár évvel korábbi” – mondta a 78 éves képzőművész pécsi műtermében a tárlatról érdeklődő újságíróknak.
Hozzátette: a képek Magyarországon még nem, csak Szlovákiában, a Pozsonyhoz közeli Danubiana múzeumban korábbi alkotásaival együtt voltak láthatóak egy idén tavasszal rendezett nagyválogatás keretében.
Keserü Ilona örömének adott hangot, hogy új festményeit abban a Széchenyi téri Nádor Galériában tekintheti meg a közönség, amelyben évtizedekkel ezelőtt kávéházi vendég volt, s amelyet most kiállítótérként is nagyon szeret. „Nagyon kíváncsian várom, hogyan mutatkoznak meg ezek képek a régiek nélkül, egymás között. Sok tanulsággal szolgálnak majd, elsősorban nekem, de remélem, az embereket is érdekelni fogja” – jegyezte meg.
Kitért rá, hogy az alkotásokat Pécsett, Budapesten és a Szent György-hegyen festette, s mindegyikre a cangiante (színváltó) használata a jellemző. Ez a színrendszer a 2001-es hosszabb római tartózkodása idején szerzett erős benyomások hatására kezdett beépülni képeibe.
„A meghatározó élményt a Sixtus-kápolna falfestményei adták, amelyek évekig tartó tisztításuk és az állványzatok lebontása után ragyogó színű új képekként jelentek meg a régóta ismert és csodált sötét bőrszínek, gomolygó szürkék helyén” – közölte.
Keserü Ilona a kiállítás leporellójában azt írta erről, hogy Michelangelo újonnan feltárt elementáris színegyüttállásai „mámorossá” tették. De még hosszú kutatómunka kellett hozzá, hogy tényszerűen kiderüljön számára, a festőgéniusz azt a cangiante színrendszert alkalmazta a kápolna mennyezetén, amelyet korábban Cennino Cennini Libro dell’arte című könyvében fogalmazott meg először és amelyet nagy valószínűséggel az itáliai festők többé-kevésbé mind használtak.
„Az optikai felfedezésekre, anyagismeretre és a képzőművészet minden ágának gyakorlatára épülő kézikönyv a saját korában kéziratos másolatokban terjedt és konkrét recepteket tartalmazott egyes festészeti feladatok megoldására” – jegyezte meg.
Keserü Ilona példaként hozta fel, hogy egy megvilágított drapéria ráncait ahelyett, hogy ugyanazon szín három különböző árnyalatával jelenítené meg a festő, Cennini javaslatára három teljesen eltérő színérték egymás mellé festésével teheti a homályból „kivilágító erejűvé”.
A ragyogó színek úgy kerülnek egymás mellé, hogy a folyamatos színsorból közben kimarad egy-két árnyalat, átmenet. E színszomszédságok elég nyersek, rendszerük nem logikus, inkább személyes színpreferencián alapulnak, érzeteket keltenek.
Keserü Ilona rámutatott, hogy ez a színhasználat bukkant fel 2001 tavaszán festett képein, akkor kezdte kutatni a témát gyakorlatban és elméletben, pécsi és pesti műtermeimben pedig a vásznakon tudatosan kimunkálta azt.
Tapasztalatait 2004-ben, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán osztotta meg festő hallgatókkal. Egyik konklúziója az volt, hogy ez a 600 évvel ezelőtti színhasználat újra felbukkan a 20. században és ma is jelen van kortárs itáliai festők színlátásában.
Keserü Ilona hétfőn újságíróknak szólt arról is, hogy évekkel ezelőtt befejezte a tanítást, s most kötelezettségektől mentesen azt csinálhatja, amihez kedve van. „Az egyetemi oktatásnak nagyon sok olyan járuléka van, amely megterheli az embert. Szívesen csináltam, de fárasztó és kimerítő volt. Most újra itt a szabadság és a festészet” – fogalmazott.
Keserü Ilona pécsi tárlata december 4-ig látható a Nádor Galériában. A festőművész ezután Veszprémben, a Csikász Galériában állít ki, ott szintén új, de kisebb méretű képei láthatók majd.
