Vincze Brigitta és Vincze Balázs neve nem ismeretlen a pécsiek számára. A Pécsi Balett igazgatója és táncművész felesége nagy népszerűségnek örvendenek a városban. Tavaly augusztusban Brigi elmesélte nekünk szerelmük történetét, ám azóta történt egy kis változás: júniusban újabb taggal bővült a család.
– Vincze Olívia Csenge három évvel született testvére, Lili után. Tudatos családtervezők voltatok, vagy véletlenül alakult így?
– Mindenképpen szerettünk volna kistesót, de sokáig nem mertünk Lili mellé bevállalni még egy gyerkőcöt. Aztán egyszer csak megérett a fejünkben a gondolat, hogy most már itt lenne az ideje, és szerencsére Olívia egyből jött is.
– Ilyennek képzelted a kétgyerekes anya szerepet?
– Bevallom, rosszabbra számítottam, de eddig úgy tűnik, felesleges volt az aggodalom. Ez a három év korkülönbség ideális – legalábbis a számunkra. Ismerőseinknél kettő év van a gyerekek között és az sokkal nehezebbnek látszik. De az is lehet, hogy az egész csupán szerencse kérdése, Olívia ugyanis nagyon jó kislány: mosolygós, nyugodt, Lili pedig már sokat tud segíteni, önellátóbb és megérti, hogy kevesebb időm jut rá. Az apukáját azonban kisajátította, Balázsnak nem sok nyugta van tőle, reggelikészítés, közös mesenézés, játék stb.
– Milyen elvek mentén kezdtétek el nevelgetni Olíviát?
– Az alapvető dolgokon kívül nálunk két nagyon fontos „szabály” van: az egyik, hogy Olívia nincs mindig kézben. Sokszor leteszem a járókába – ami egyébként itt van a nappaliban – és hagyom, hogy elszórakoztassa magát. A másik pedig, hogy a gyerekek a saját helyükön alszanak. Délután persze előfordul, hogy egy ágyban pihenünk le, de éjszaka mindenkinek megmarad a saját intim szférája.
– Vidéken éltetek, nagy kerttel, amit Te magad gondoztál. Most azonban beköltöztetek a városba. Miért döntöttetek így?
– Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eddig is kétlaki életet éltünk, Nyugotszenterzsébeten és Pécsen is sok időt töltöttünk. Amíg csak Lili volt, addig a kertes házban laktunk, ám így, két gyerkőccel már igencsak fárasztó és zűrös az ingázás. Úgy éreztük, könnyebb lesz a városban, a színházhoz közel. Ennek ellenére megmaradt a ház is, sőt a veteményesem is. Rengeteg zöldséget és gyümölcsöt raktam el télre, mert számunkra nagyon fontos, hogy mit adunk enni a családnak, úgyhogy a vidéki élet ezen pozitívumát nem adtuk fel.
– Most indul az új évad a Pécsi Nemzeti Színházban. Nem sajnálod, hogy kimaradsz belőle?
– Imádom a hivatásomat, de nem vagyok karrierista. Persze szívesen játszanék mondjuk a Carmenben, vagy az Orfeusz és Euridikében, de most más a feladatom. A visszatérést jövő nyár után tervezem, amikor Olívia már elmúlt egy éves. Finoman elkezdek majd gyakorolgatni, de csak az évad második felében állnék színpadra. Legalábbis ez az elképzelés, aztán majd meglátjuk, mit hoz az élet.
