Pénteken és szombaton este egy-egy újdonság mutatkozik be a Pécsi Nemzeti Színházban. A Marica grófnő és a Boldogtalanok premierjére vehettek jegyet a nézők.
Marica grófnő – nagyoperett
Az operettet a könnyű szórakoztatás műfajának szokás tartani, amely meseszerű fordulataival, látványvilágával és varázslatos muzsikájával eltereli figyelmünket a hétköznapok gondjairól, az élet súlyosabb kérdéseiről.
Kálmán Imre e „könnyű műfaj” világhírű zeneszerzőjeként azonban olyan tudás birtokában volt, melyet a való életből merített, és bár könnyű kézzel írta slágereit, zenéit átitatja humanista életbölcsessége és életigenlése. Ezzel a többlettel a mese választ adhat a valóságban is előforduló örök kérdésekre, legyen szó erkölcsről, tisztességről, barátságról vagy szerelemről.
Egyik legkedveltebb művében, a Marica grófnőben – ahogy az az operettekben lenni szokott – ártatlan füllentésekből hatalmas kalamajka kerekedik, a szereplők saját csapdájukba (és szerelembe) esnek. Közben pedig olyan slágerek szólnak, mint a Szép város Kolozsvár, Hej, cigány, Szent Habakuk, Ringó vállú csengeri violám, melyek a legkülönbözőbb stílusokba kalauzolják a nézőt: az amerikai foxtrottól a shimmyig, a bécsi keringőtől a magyar csárdásig és a cigányzenéig.
A darab vendégelőadója Miller Zoltán színművész
Közreműködik a Pécsi Nemzeti Színház Énekkara, a Pécsi Balett táncművészei
Boldogtalanok – színmű
Funk Iván rendező így nyilatkozott az előadásról:
„Úgy tekintek erre a műre, mint egy balladára. Pársoros újságcikkből, egy szerelmi háromszög tragédiájáról, megtörtént eset alapján írta Füst Milán. A szerző a történet mögé néz és szenvedéllyel terhes hátteret épít, elemez. Sötét tónusok, homály és titokzatosság lengi körül ezt a kegyetlen, igaz mesét. Kik ezek az emberek és miért ilyenek? Honnét jönnek? Hová tart történetük? Milyen mélyre juthat valaki a szerelemféltésben, ha már csak sértettségei, fájdalmai ösztönzik? A színpadnak drámai sűrítés kell. Ebben a szikárra írt szövegben a szereplők minden mondata egy-egy döntés, és minden döntése egy-egy lépcsőfok a tragikus végkifejlet felé. Nincsenek véletlenek, nincs mellébeszélés. A szerző célirányos, mégsem siet el semmit, a maga teljességében ábrázolja a női és a férfi féltékenység természetrajzát. Fontos tanulság lehet ez a történet mindenki számára, aki valaha elveszettnek érezte magát az ösztönök világában, mert az emberi lélek sajátja, hogy a felszín alatt szinte sosem nyugodt a mélység.”
