A nyugalom árad Knotik Ildikó kézzel, zenére készült pasztellmunkáiból. A pasztellkréta és az akvarellpapír segítségével született alkotások egyik legerősebb részei a gyönyörű színek és a kézzel dörzsölt technika párosa. A kedden nyílt „Fények” elnevezésű kiállításon jártunk a Zsolnay-negyed Kemence Galériájában.
– Mi köt téged Pécshez?
– Középiskola után Budapestre költöztem, ott diplomáztam az Óbudai Egyetem csomagolásipari terméktervező szakán, majd ott is éltem sokáig, pár éve azonban már Londonban élek és tevékenykedem. Pécset mindig is imádtam, jártam ide rövid ideig középiskolába, és nagyon örülök, hogy meghívták alkotásaimat egy kiállítás erejéig. Máig elbűvöl ez a város, és szerencsére sok barátom él itt, így viszonylag gyakran látogatok el ide.
– Hogyan került közel hozzád a művészet, azon belül is a pasztelltechnika?
– Kisgyermekkorom óta foglalkoztat a művészet, bár akkoriban a divattervezés érdekelt nagyon. Elvégeztem több számítógépes grafikai tanfolyamot is, Kovács Ferenc festőművészhez jártam festészeti technikákat tanulni, később pedig Cser Andor divattervezőtől tanultam divattervezést, de hat-hét éve kizárólag hagyományos képzőművészettel foglalkozom. Készítettem fekete-fehér pasztellmunkákat is, de pár éve kizárólag színes alkotásokban gondolkodom, és a visszajelzések alapján ez is az, ami leginkább illik hozzám.
– A mostanában divatos pasztell és a geometria megjelenik a divatban, a tetoválóművészetben és a képzőművészetben is. Mit jelent számodra ez a technika?
– A pasztell valahol a festészet és a grafika között foglal helyet, de én inkább festőien használom. Te vagy az első, aki inkább a rajzoláshoz közelíti, de tulajdonképpen egyik sem; egyik eszközöm a pasztellkréta, ami egy porrá őrölhető anyag, a másik pedig az akvarellpapír. A képeimhez az egyenes vonalakat pedig papírlapokkal oldom meg; ezen kívül semmit nem használok, a papírra kézzel viszem fel, és dörzsölöm bele a kréta anyagát.
– Mi alapján kezdesz el dolgozni? Látsz egy filmet, hallasz egy dallamot vagy megfog egy érzés?
– Szinte sosem tudom, hogy mi lesz a vásznon végül; önkéntelenül is megadom magamnak a szabadságot. Nekem is rejtély, hogy mi születik a végén, általában hagyom, hogy vigyen a kezem. Vannak itt, a Kemence Galériában is olyan munkáim, amelyek készítése alatt szólt a zene, így ezek az alkotások kifejezetten egy-egy dalra készültek.
– Gondolom Londonban maximálisan kibontakozhat egy művészlélek.
– Amikor kiköltöztem, úgy gondolkodtam, hogy mindenképpen szükségem van egy komoly polgári foglalkozásra, így jelenleg nem teljes állásban készítem a pasztellmunkákat. Kétféle karriert nem lehet építeni, így végső soron szeretném a napjaimat a képzőművészetnek szentelni.
Ildikó alkotásait láthattuk a 2014-es Ördögkatlan Fesztiválon, a Duna Palotában Budapesten, 2015-ben a Harkányi Gyógyfürdőben. A művész egyébként 2016 óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének festőművész kategóriában.
[su_note note_color=”#f56779″]
„Önazonosság, és a fények világának következetes kutatása és megismerése jellemzik Knotik Ildikó alkotói tevékenységét. Nem elégszik meg a környezet vizuális lenyomatával, a mögöttes titkot keresi, és akarja megmutatni mindannyiunknak. Képeinek szereplői a színekben megjelenő fények ritmust és dallamot idézik fel.”
A kiállítás helyszíne: Zsolnay-negyed E78 – Kemence Galéria
Megtekinthető: 2017. március 14- április 11, hétfő–péntek 10.00–18.00 [/su_note]
