Senki sem tudja pontosan, hogyan keveredett a nyúl húsvéti hagyományok közé.
Húsvéti nyúl – Osterhase:
Korábban mikor még a germánok különböző istenekben és istennőkben hittek, a nyulat a tavasz istennőjének, Ostara-nak hírnökeként tartották számon. Amikor a szántóföldeken és a mezőkön nyulak ugrándoztak, tudták az emberek, hogy vége a télnek, eljött a tavasz.
A nyúl a keresztény hit elterjedése után is megtartotta kiemelkedő szerepét, az igencsak szapora állat az új élet keletkezésének jelképévé vált. Húsvéti tojást pedig körülbelül háromszáz éve ajándékoznak az ünnepen.
Szinte ezzel egyidejűleg kezdett el terjedni a tojástojó nyúl legendája is. Kora tavasszal a házak kertjeiben gyakrabban tűnnek fel a nyulak, hogy élelemhez jussanak. Mivel a tyúkok nem tudnak festett- vagy csokoládétojásokat tojni, egyszerűbb volt a gyerekekkel elhitetni, hogy a szerencsehozó tojásokat a kertekbe beszökő húsvéti nyúl tojja. Sőt a hihetőséget az is erősítette, hogy a tojások széthordására a nyúl sokkal inkább alkalmas, hisz ügyesebb és gyorsabb is mint a tyúk.
A legkorábbi emlék, ami a húsvéti nyúl létezését igazolja, 1678-ból, Georg Franck heidelbergi orvosprofesszor egy írásából származik. A XVI. századig a húsvéti tojásokat régiónként más-más állatok hozták és rejtették el a kertben. Volt ahol a róka vagy a kakas, másutt a gólya, a kakukk, a daru vagy a fajdkakas. Egy másik legenda szerint a nyúl a germán tavaszistennő Ostara egyik galambját jelképezi, akit az istennő büntetésből nyúllá változtatott. Ezen ismeret függvényében, már nem kérdéses, hogyan tud a nyúl tojást tojni.
