Évtizedek óta megosztja a szülőket és a tanárokat az újból és újból visszatérő témakör, a magolás. Egyesek az oktatási rendszert okolják a túlzott lexikális tudás megköveteléséért, mások szerint viszont ha nincs meg az alap, akkor nincs mire építeni. A kérdés adott: valóban értelmetlen a magolás, felesleges a sok memoriter, az évszámok és a versek megtanulása?
Mindenekelőtt érdemes megemlíteni a triviálisnak tűnő, mégis fontos tényt, hogy van rövid (RTM) és hosszú távú memória (HTM). Előbbi a tudatban az észlelés pillanatában megragadt adat, utóbbi pedig olyan információk halmaza, melyek már „megszilárdultak” a tudatunkban.
Van, hogy rákényszerülünk, de rossz a módszer!
Egerszegi Andrea, pécsi tanulásmódszertan-tanár szerint az egyik leggyakoribb tanulási hiba az értelem nélküli tanulás – a magolás. Néha persze rákényszerül a gyerek arra, hogy egyszerűen bevágjon dolgokat, ilyenek például a meg nem értett szabályok, vagy a röpdolgozatok anyagai, hiszen ezekben az esetekben még mindig eredményesebb a magolás, mint egyest kapni. A szakember szerint azonban ez nem vezet semmi jóra, hiszen a megértés a záloga a hosszú távú sikernek.
– Nagy baj, ha rendszert csinálunk a magolásból. A „bevágott” tudás ugyanis valójában csak papagájbeszéd, nagyon hamar elfelejti a gyerek és később semmire sem tudjuk használni – mondja a szakember. Magyarán az anyagnak semmi esélye beépülni a hosszú távú memóriánkba.
A megértés nem egyenlő a megtanulással
Egerszegi Andrea szerint gyakori tévhit a memóriával kapcsolatban, hogy ha valamit végre megértett a tanuló, az azt is jelenti, hogy megtanulta. A megtanuláshoz – vagyis a bevéséshez – kitartó tanulómunka kell.
– Gondoljunk csak arra, hogy sok készség van, amit csakis monoton gyakorlással, ismétléssel lehet bevésni. Ilyen az autóvezetés, vagy akár egy hangszeren való játék. Elhatározás, céltudatosság, szándék és kitartás nélkül a leckét sem lehet megtanulni – mondja a tanulásmódszertani szakember.
A verstanulás fontos. Fejleszti a ritmusérzéket, a nyelvi képességeket. Tornáztatja a mentális kapacitást, ezáltal nő annak rugalmassága. A magyar nyelv szabályait és struktúráját is észrevétlenül magába szívja a gyermek. Csiszolja a beszédet is. És nem utolsó sorban egy irodalmilag értékes vers örömet is tud okozni. Viszont: az adatok, információk magolása értelmetlen, főleg a mai internetes nemzedék idejében. Az agyunk gondolkodásra való, nem pedig megtölteni mindenféle adattal. Az adatok tárolására ott a könyv, de még inkább az internet. A tudományt és a művészetet át kell élni, a gyakorlati oldalt megtapasztalni. Így sikerül láttatni annak szépségét és fontosságát.
A végső érv: ha „hasztalan” ismeretekkel gazdagodunk, az ha mást nem is, végső soron a memóriánkat tornáztatja.
